Tökéletes napfényes vasárnap délután
A kerítés mellett állok négykézláb, félig bebújva a lilaakác alá és azt kiabálom, hogy:
– Terrorista, te cibetmacska, jössz azonnal haza?
Természetesen semmi hatása. Miközben akácágak és szederindák akadnak a hajamba, pár öngyilkos hajlamú poloska száll rám és még egy átkozottul nagy pillangó is az arcomba mászik, közben a dög persze rám vigyorog a kerítés túloldaláról.
Miközben éppen teljesen tönkreteszem az egyetlen olyan farmeromat amiben még nagyjából emberek közé is lehet menni – amennyiben nem nagyon finnyásak -, arról álmodozom, hogy elkapom és lassú tűzön megsütöm.
Igen, az finom lesz.
Mindenkinek kívánok hasonló jókat, holnap végre hétfő!
Post Comment
You must be logged in to post a comment.