Unatkozik? Egyen fonálférget!

Hülye ötletnek tűnik, az is, mégis menő volt.

Két dolog küzdhette le a viktoriánus kor unalmát, és ezek közé nem tartozott sem a sötét tölgyfaburkolat, sem a korabeli bútorzat, hanem az ember kénytelen volt a kísértethistóriákra és a bizarr gyógyszerészetre hagyatkozni. Az egy dolog, hogy múmiából készült porból volt a festék, amivel a kis csendéletedet festették a nappaliba, de még mindig nem elég creepy – arra egyébként egy külön posztot szánok majd, hogy miért is terjedt el a viktoriánus építészet rossz híre az irodalomban és képzőművészetben –, kellett valami életet és izgalmat is vinni a dologba, így születetett meg a direkt fonalféreg.

A fonálféreg egy kis ótvar geci, a beledben él, a jó melegben, és zabál. Jó esetben nincs ilyened, a középkorban boldog-boldogtalan férges volt, ez nem számított se privilégiumnak, sem elit kozmetikai kezelésnek, csak úgy dobta a gép, elég volt híg kecskeszarban túrni, mielőtt átvetted volna a rendelt pizzát. Na, ez változott a viktoriánus korra: ekkor nemcsak kiváló bajuszvédős bögréket terveztek, hanem női gyönyörűsítéseket is, többek között az instant férget, amitől a dámák szép soványak maradhattak. Nézzük akkor az akkori ideált:

Sápadt, mint Mina a Drakulából, szóval tüdőbajos, de legalább csinos, már ahogy képzelem. Halovány bőr, kitágult pupillák, szóval valószínűleg kokainista is, de hát baszki, eleve azzal jön, hogy egy denevér baszta meg, szóval itt nincs túl sok hiba. A fűző ehhez képest lófasz, volt, aki patkánymérget ivott, hogy csinosabb legyen, de volt olyan is, akit nem hülyítettek be a reklámok, és hosszú távban gondolkozott: egy zsinórféreg-petét nyelt le, mert akkor az ottan majd jól ellesz, és még kövérnek se kell lenni. Ilyen tablettákat árultak is egészen a századfordulóig, töretlen is volt a népszerűségük, míg rá nem jött valaki, hogy hülye ötlet – persze ez nem tartja vissza az alternatív gyógyászat hívőit attól, hogy hasonló faszságokat kövessenek el.

Dr. Meyers sheffieldi orvos megunta ezt a gyakorlatot, úgyhogy megkísérelte kicsalogatni a férget, méghozzá úgy, hogy valami finom csemegét kínált neki a páciens nyelőcsövében, hátha kijön. Nem jött ki, de többen megfulladtak. Mások azzal próbálkoztak, hogy meleg tejet készítettek a bűnbánó beteg segglukához, hátha kedvet kap hozzá a féreg – az Atlas Obscura szerint ez talán nem is olyan hülye ötlet, mint amilyennek tűnik, mert lehet, hogy a jószág pont a laktózt szereti.

Szerencsére a babona még tartja magát, így a mai napig találkozhatunk hülyékkel, akik szerint bélférgesnek lenni jó. Megértem: kevesebbet eszel, ráadásul van egy haverod is, aki benned lakik, én belátom, hogy ennek az ellenpéldája egy labrador, de mindenkit nagyon szeretnék megkérni, hogy ne szürcsöljenek vaníliafagyit a segglukából, adjanak neki rendszeresen féreghajtót, és legfőképp ne tartsák a seggükben. Mindenkinek jobb lesz így, higgyétek el.