Hogyan legyünk igazán izlandiak?

A válasz nyilván egyszerű kell legyen, a legutóbbi 60 perces gyorstalpaló után nem is maradhatott túl sok hátra.

Gondoltam én.

Mert annyira ártatlanul indult az egész. Vettem egy jegyet a következő esti előadásra:

Izlandi sagák? Hetvenöt percben? Greatest hits? Éneklés, vidámság?

Ez kell nekem!

Megvolt a jegyem, egy indiai srác kérdezte, hogy mit tervezek másnapra? Neki is tetszett az ötlet, úgyhogy csatlakozott.

A dolgok ott kezdtek elfajulni, amikor érkezett két amerikai lány, Ally Dél-Kaliforniából és Abbie Utah államból. És rögtön azzal kezdték, hogy előkaptak egy üveg Tax-free Bourbont, hogy akkor a nagy ijedtségre egy welcome shot. Ally korábban bárban is volt csapos, értett a kiméréshez, Abbie egy mormon lány, de nem gyakorolja szigorúan a vallását, úgyhogy ivott ő is elég szépen. Szóval ahogy beszélgettünk, úgy nagyjából a harmadik shot után már mindenki mindenkiről tudott mindent: viszony a vallásossághoz, drogokhoz, legmerészebb dolog amit csináltál életedben, csak a szokásos.

De akkor kiderült, hogy Ally már előre megtanult jópár izlandi kifejezést, és hogy segítsem a helyi érvényesülésben – mivel előző nap óta ismertem a helyi névadási szokásokat -, megfejtettük, hogy mi lenne az izlandi neve: Ally Jónndottír. És úgy döntött, hogy ennek örömére ő is csatlakozik a kis saga-néző kommandónkhoz.

Elindultunk, és hiába is próbálta utunkat állni az ősi istenek vörösen izzó szemű macskája…

Rettenetmacska

…hősies kitartásunk legyőzte félelmünket és bevettük a sagák isteneinek vizesárokkal védett várát. Ezt itt ni:

Várárok a HARPA előtt

Ezen a ponton már gyanakodnom kellett volna, hogy nem teljesen hagyományos előadásra számíthatunk, ez volt a színpad, körben székekkel a nézőknek:

Színpad

Elkezdődött a performance, megtudtuk, hogy 73 saga maradhatott fenn írásos formában, az 1600-as évek közepétől kezdék el szisztematikusan összegyűjteni a szanaszét található kéziratokat. Az is kiderült, hogy a közönségből kérnek fel (jelölnek ki) önkénteseket az egyes sagák világának életre keltésére. Egyikük megkapta a láthatatlan kürtöt és ha véget ért egy történet, harsányan “megfújta”. Másikuk, John lett az, akire rábízták a láthatlan lovat, hogy oda ne adja senkinek. Ő meg persze odaadta egy pásztorfiúnak, akit a ló gazdája lefejezett, a fejét elvitte az anyjának, a bölcs igazságosztók pedig úgy döntöttek, hogy ez nem járja, onnantól ő lesz a pásztorfiú pótlója, hogy az anyát ne érje túl nagy kár. Viking bölcsesség.

És akkor elérkeztünk a vértestvérségről és vérbosszúról szóló sagához. Ki nem találnátok, hogy kit jelöltek ki önkéntesnek?  Na mégis kit? Egyszer csak a színpadon találtam magam.

Megkötötte mindenki a vérszerződést, a főszereplővel eret vágtunk, alkar az alkarhoz, annak rendje szerint.

Itt a képi ábrázoláson már a vértestvérem társaságában vagyok látható, csak azt nem kötötte az orromra, hogy a szintén a közönség soraiból kiválasztott, ellenséges Justin vértestvérek engem fognak elsőként lemészárolni.

Blood brothers

Váratlanul elszabadultak az események. Először előírásszerűen megölték a láthatatlan kacsámat, aztán pedig lekardoztak. A látványos haláljelenetemet az értő közönség hangos üdvrivalgással fogadta: egy 180 fokos fordulatból hanyattesés égnek meredő lábakkal és kezekkel, aztán lecsapódás háton fekvő békába. Elég szépre sikeredett. Kétszer kellett meghajolnunk, annyira tetszett a népeknek.

Na mindegy is, nem erre akartam kilyukadni, nem én leszek a következő Sean Bean.

Hanem amikor visszafelé indultunk, Ally Jónndottír (akinek ezúton is köszönet a remek fotóért) felnézett a sík terület végén a rettenetmacskát elhagyva az emelkedőre – ami odafele még lejtő volt – és közölte velem, ahogy illik, gorombán:

– Gyűlöllek!

Nagyjából félúton járhattunk, amikor megszakítva az indiai sráccal hármasban folytatott beszélgetés fonalát, meglátva a még meredekebb emelkedőt erre jutott:

– Mindkettőtöket gyűlöllek!

Ugyanis rendes amerikaiként taxival ment volna vissza 15-20 perc kutyagolás helyett.

És ekkor megértettem, hogy ki lett végül igazán izlandi:

Ally Jónndottír.

 

 

HOLDKOMP