Utazás Dardzsilingbe

Ahogy kivettem a kommentekből, ezt a Wes Anderson filmet (The Darjeeling Limited) vagy nagyon utálják, vagy nagyon szeretik. Én semleges vagyok az ügyben, és kb. azzal a kritikussal értek egyet, aki szerint:

Egy Wes Anderson film olyan, mint a hógömb: hermetikusan zárt, borzasztó értékes, de teljességgel értelmetlen.

A film három fivérről szól, akik apjuk tragikus halála után egy évig nem találkoztak, de a legidősebb egy indiai spirituális utazás keretében szeretné újra összehozni a családot.  Az utazás további célja, hogy felkeressék anyjukat, aki minden előzmény nélkül lépett le tőlük annakidején, férje temetésére se tért vissza, és jelenleg missziót vezet a Himalája lábainál.

Szóval ez egy road movie, három zakkanttal. 2008-ban megnyerte az Amerikai Nyugdíjasok Szövetsége által alapított Movies for Grownups díjat a legjobb vígjáték kategóriában. Ezek nem viccelnek.

Hogy megnézném-e újra? Muszáj lesz, mert belealudtam. Legjobb lenne, ha kiadnák diafilmen, elképesztően szép, precízen tervezett a képi világa. Minden apró részlet a helyén. Közben hallgatnám a hozzá tartozó zenéket és néha pendítenék egyet a gitáromon. Állítólag tele van egy csomó utalással: titkos kódokkal, amiket a nézőnek kell megfejteni.

Na, ezek 90%-a rám hiába vár. A maradék 10%-kal órákat molyolok el vidáman. Ott van pl. Bill Murray, aki a film nyitóképsorain ismeretlen üzletemberként taxival vág keresztül a városon, mint akit üldöznek, majd kétségbeesetten rohan a vonat után. Lekési és annyi. Utána már csak egy pillanatra tűnik fel egy montázsban: vonatfülkékben emberek ücsörögnek, ő az egyik. Mit akarhatott a költő??

Mindegy, azért készítettem nektek egy hangulatos összeállítást.

A sztorihoz még annyit, hogy egy nagyon filmes nagyon elemző szerint a három fivér a film három írójának (Wes Anderson, Roman Coppola, Jason Schwartzman, utóbbi kettő unokatestvér, ráadásul Roman Francis Ford Coppola fia) feleltethető meg, akik saját frusztrációikat, manírjaikat és fétiseiket írták a karakterekbe.

Nem véletlenül ragaszkodik az Adrien Brody által játszott tesó (Roman Coppola avatarja) az apja dolgaihoz, és viseli állandóan annak többdioptriás szemüvegét, amivel nem is lát rendesen. Wes Anderson figurája, az egész utat részletesen megtervező legidősebb fivér pedig mindent túlkontrollál, kényszeresen igyekszik kézben tartani. Ja és mindhárman folyamatosan be vannak mindenezve a legkülönbözőbb indiai csodaszerektől. Na, így már sok minden értelmet nyer.

Egyébként van egy 13 perces előzmény filmje, a Hotel Chevalier (youtube-on megtaláljátok), ami a legkisebb tesó történetét teszi kerekebbé. A férfiközönség általában azért rajongó, mert Natalie Portman látható benne meztelenül. Én meg azért, mert egy sárga film.

És akkor jöjjön két zene a filmből.

És a másik kedvenc:

Ilyen klassz esős napra nem is kell más!