Útszéli hánytatógyökér
Mike Patton, a Faith No More énekes-géniusza elég furcsa dolgokat szokott művelni a színpadon, elég furcsa zenéi is vannak, én a magam részéről imádom, de azon azért elgondolkodtam egy csöppet, amikor teljes átéléssel szállította az ötvenes évek olasz diszkóslágereit eredeti nyelven – a Fantomas ehhez képest teljesen érthetőnek tűnt. Viszont alapított egy lemezkiadót is, nyilván sejtette, hogy nem minden projektje talál majd szponzorra, és ott a hozzá hasonló, kissé alternatív zenészeknek kínál szerződéseket. Nomármost Pattont én szinte minden körülmények között legalábbis becsülöm, de az, hogy az Ipecac Recordings adta ki a Bohren und der Club of Gore Black Earth lemezét Amerikában, mindenképp kurva nagy fegyvertény. Bohrenék ambient-jazz műfajban utaznak, ezt is a végtelenségig lassítva, úgy, hogy a noir jazz ehhez képest fáklyás örömünnep, de szerintem zseniális, amit művelnek – oké, a Bem mozi kávézó-kocsma frontján tömegoszlatásra próbálták használni, csak engem pont odatapasztottak vele még egy korsó sörre.
