Útszéli hánytatógyökér

Mike Patton, a Faith No More énekes-géniusza elég furcsa dolgokat szokott művelni a színpadon, elég furcsa zenéi is vannak, én a magam részéről imádom, de azon azért elgondolkodtam egy csöppet, amikor teljes átéléssel szállította az ötvenes évek olasz diszkóslágereit eredeti nyelven – a Fantomas ehhez képest teljesen érthetőnek tűnt. Viszont alapított egy lemezkiadót is, nyilván sejtette, hogy nem minden projektje talál majd szponzorra, és ott a hozzá hasonló, kissé alternatív zenészeknek kínál szerződéseket. Nomármost Pattont én szinte minden körülmények között legalábbis becsülöm, de az, hogy az Ipecac Recordings adta ki a Bohren und der Club of Gore Black Earth lemezét Amerikában, mindenképp kurva nagy fegyvertény. Bohrenék ambient-jazz műfajban utaznak, ezt is a végtelenségig lassítva, úgy, hogy a noir jazz ehhez képest fáklyás örömünnep, de szerintem zseniális, amit művelnek – oké, a Bem mozi kávézó-kocsma frontján tömegoszlatásra próbálták használni, csak engem pont odatapasztottak vele még egy korsó sörre.

  • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

    Ez hogy?
    Fél hangerőn berezonáltak az ablakok, a mélyhangszóró szomorúan sóhajtott egy nagyot.
    Geccjó.

    • Bernard Black

      erre szoktam írni, a fél szakdolgozatom meg több fordításom is sokat köszönhet nekik. szerintem nyugis, jó cuccon meg berezonál tényleg, a basszust szépen megtolták. előnye még, hogy a szomszéd nem már átkopogni tőle valószínűleg, bár a Dissection kibaszta nála a biztosítékot, de szerintem itt arra számítana, hogy valami harmincas évekbeli okkultista szeánszba toppanna be

      • ★☆☭IonágyúS ЯiszpekTPónY☭☆★

        Erről a harmincas évek okkultista szeánszairól is kéne beszélnünk.
        Nekem tetszik, teljesen jó az optikája, ha sztrímelnénk, egész modern is lehetne.
        Ettől eltekintve valahol 60-80 Hz között szól, és én voltam a dimitrivegaslájkmájkkal az olvashatatlan.
        (KingaA, most fordulj el), Berci kabbe, ezt eddig miért nem mutattad? Metál on Metál volt az irányelv.

        • Bernard Black

          ó, volt már johnny hollow is valamelyik hétfőn pedig. mondjuk a kommented java részét nem értem, de biztos én vagyok hülye meg fáradt 🙂
          ez az okkultista téma izgalmas, két cikkem is van függőben, mert még nyomozni kéne egy kicsit, a watcher house meg egy elátkozott váza története, ez utóbbiban van egy poén, különben nem is érdekelne. Meg valamikor régen írtam még egy német hapsiról, aki kecskévé akart változtatni egy egy gyereket, vagy mi. Ehhoz kötődően egyébként lassan elindíthatnánk a kísértethistória-vonalat, némi ráncfelvarrással, hogy a komorzoli is, ezek is fennmaradjanak valahol látványosabban. Na de majd. Nincs időm fordítani, de valami rövidebbet egy üresjáratban elkezdek.

          • dzsungelmacs

            tavaly készítettem egy ouija táblát, azt még kartonból. de van most rengeteg faanyagom, már felrajzoltam az alapokat, megcsinálom ezt is. nagyon vicces az egész szellem dolog, de van benne potenciál.

          • Bernard Black

            tavaly karácsonyra kaptam egy égetőpákát, fokosnyelet akartam vele dekorálni többek között, de se időm, se fokosfejem nem volt. Na de majd most!
            ja, most se lesz időm. De fokosfejet azért lehet, hogy veszek, van két száraz lekérgezett somfabotom hozzá

          • dzsungelmacs

            nem élet az élet fokosfej nélkül. ami nekem valami népmesei izé egyébként. igazából eszik vagy isszák? a szót magát ismerem, de ötletem sincs mi az. a szellemeket viszont szeretem. mármint falom a kísértethistóriákat. régen persze megvolt a Világ Legnagyobb Kísértethistóriái, ami csak kicsit volt rosszabb, mint a blikk.

          • Bernard Black

            olyan, mint egy kicsi balta, csak sétapálca a nyele. na, ezért most a néprajzosok leköpnének, de érted.

          • dzsungelmacs

            így már értem, igen. 🙂 viszont szellemes, horroros, mégpedig tényleg modern témában bedobnék egy könyvcímet. fokos pont nincs benne, de sok más viszont van. szellemek a fejben, paul tremblay-től(tól) tényleg mai, inkább azoknak való, akik otthon vannak a horrorfilmes és könyves témákban. félelmetes is és még humor is van benne. ugyanakkor nagyon-nagyon durva,de nem mondanám véresnek.

          • Bernard Black

            ránézek, én inkább a századfordulós témában vagyok otthon, a modern horror untat. ebből viszont tényleg van három-négy polcnyi, főleg angol 🙂

          • dzsungelmacs

            ezen tényleg meglepődtem. úgy használta fel a modern eszközöket, hogy kikarikírozta őket és közben adott a történetnek egy-két plusz hátborzongató réteget is. sok tekintetben klasszikus, nem könyves, hanem filmes rétegekben gondolkodva. komolyan pozitív csalódás volt, pedig nem is kerestem, csakúgy szembejött.

          • dzsungelmacs

            ja és inkább pszichothriller, mint a régi angolok, amennyiben nem a romantikus sztorikra gondolsz. simán hozza-tudom, hogy amcsi, de na-henry james-t.

          • Bernard Black

            modernből Jonathan Aycliffe egy-két könyve hozza még ezt, a Matrix szerintem jó volt, a többi szükségtelenül direkt. A Shadow on the Wall – asszem – még kellően thriller volt.

          • egyedi

          • Magister Ludi

            apám egy időben gyűjtötte, van vagy 10-15 db egy nagy köcsögbe támasztva

  • dzsungelmacs

    a bem moziban eltöltöttem vagy két évet.:) iszonyat olcsón mérték a koktélokat.

    • Bernard Black

      meg egyszer volt nagyon finom csirkemájkrémes szendvics. ez ihletett meg arra, hogy én is csináljak csirkemájpástétomot.

      • dzsungelmacs

        olyasmit többször csináltunbk régen, megboldogult lánykoromban. meg ruskóra lesütni a húst, esetleg kicsit megtámogatni botmixerrel, friss pirítóssal és savanyított zöld paradicsommal!

        • Bernard Black

          az az, a csodaszer a libazsír és a vaj, nem szabad velük spórolni, nem lesz diétás, de megéri. Mustár, friss petrezselyem, sok majoranna, egész libamájgyanús lesz a végére, még ha nem is olyan.

          • dzsungelmacs

            karikor szokott lenni nálunk hasonló, csak kacsamájból, hájból és sok zöldségből. 🙂