Valami véget ért

És tudom, hogy most mindenkiben elindult az a kurva Ákos-szám.

2000-ben sem jött el a világvége, pedig nagyon vártuk, pláne úgy, hogy Nostradamus, Jézus és a kevésbé jelentős aprószentek mellett az emberiség egy része számított a digitális apokalipszisre is, ami szintén nem jött el. A Y2K gond nélkül lezajlott, mégsem omlott össze a civilizáció, bár meghalt Charles M. Schulz, Snoopy atyja, aki minden képregényét személyesen rajzolta, nem adta ki bértollnokoknak, illetve elhunyt Hedy Lamarr is. Azok, akiknek gondokat okozott az, hogy a nullát számként kezeljék vagy ne, homályosan az új évezredet ünnepelték, aztán egy éven keresztül vitatkoztak azokkal, akik ezt az örömöt még jövőre tartogatták volna maguknak.

Nézzünk egy kicsit másképp a kétezerre: szép kerek szám, tényleg csalogatná a világvégét, de nem is olyan sok. Szokásos számvetésünk következik.

Többször is leírtuk már, hogy mit szeretnénk mi elérni itt a Holdon, és az a jó érzés, hogy minden ilyen mérföldkőnél vagy megállónak úgy érzem, hogy egyre inkább megvalósul az, amit elterveztünk: a legénység bővül, talán mind a három olvasónk is megvan még, a világ eseményei meg csordogálnak a maguk medrében, de a kis dolgok, az igazán fontos dolgok maradnak, mi meg ezekről próbálunk írni.

Nem vagyok születésnapi, gyertyagyújtós vagy tortasütős hangulatban, de szeretném – az egész legénység nevében is – megköszönni, hogy olvastok, a magam nevében meg azt, hogy írtok. Az utóbbi időben ismét bővült a szerzői gárda, új témákat találtunk, új nézőpontokat és hangsúlyokat, ennek pedig nagyon örülünk, őszintén szólva pedig nem hittük volna, hogy eljutunk idáig, amikor ketten kezdtünk el szerencsétlenkedni vauval, hogy legalább napi egy poszt legyen meg, de inkább kettő. Szabadidőnkben csináljuk, szerelemből, és sajnoshálistennek úgy látom, hogy nem csak minket kapott el a gépszíj, hanem már a korai időszakban másokat is – Blue és Wolf elég hamar megfertőződtek –, a példa pedig szerencsére ragadós, normális szerkesztőségekben sincs sokkal nagyobb káosz, mint nálunk. Itt is üdvözölném egyébként az új szerzőinket, bármihez képest is legyenek újak, elsősorban a komp lányait, ami úgy hangzik, mint valami nagyon szomorú mexikói szappanopera, de lényegesen jobb, mint egy nagyon szomorú mexikói szappanopera.

Mélységesen nosztalgikus hangulatomban viszont ránéztem a statisztikákra és a keresésekre is, ezekből most meg is osztanék veletek néhányat:

Aryton Henna – lehet, hogy ez szerencsétlen Senna akart lenni

Eddig kétszer voltam úgy nemibeteg-gondozóban, hogy a zemet meg kellett mutatni. – passz

Mészárlás – oké

Lopott kötél – miért ne

Minden fiatal férfi gyorsan végzi az önkielégítést, ami a későbbiekben korai elsüléshez vezethet, me – wut?

Koreai fityma, viking vérsas – ez meg valami vers eleje is lehetne

Köszönjük az eddigieket, és tovább fényezzük magunkat a háromezredik posztnál (vagy a negyedik olvasónál)!

HOLDKOMP