Vettem egy kettlebellt

Egy ideje ahelyett, hogy kirándulni mennék, dolgokat veszek ahhoz, ha majd egyszer el tudok menni kirándulni.

Nem rossz dolog ez, az aktív, sportos élet illúzióját adja, amíg az ember megnézi az összes Amazonos értékelést, rá is jön, hogy kizárólag azért nem evett eddig sült medvetalpat Old Shatterhand tüze mellett, mert nem volt Bowie-kése, aztán amikor megveszi, keresheti a Henry-puskát. Na, valahogy így jártam a kettlebellel, azt kivéve, hogy ezt nem előzte meg alaposabb kutatómunka, nem is néztem amazonos értékeléseket meg videókat, csak megláttam a boltban, és gyors fejszámolást követően valamivel háromezer forint alatt megvettem. Még nem tudom, mit csináljak vele: ez a szikravető esetében teljesen egyértelmű volt, az A terv szerint kimegyek majd ezzel, egy késsel – Morával, ezt is eldöntöttem – a tajgára, a moha állása szerint meghatározom, merre van a legközelebbi Tesco, tüzet pattintok, aztán előkapom a kulcsomon lógó Spyderco Ladybugot, és elevenen megnyúzok egy szarvast, valamint faragok egy vágódeszkát és építek egy kunyhót. Gunyhót.

Most itt állok egy ilyen nyeles golyóval, és nézem, hogy ettől erősebb és egészségesebb leszek: a maga módján egész csinos egyébként, bár nem tudom, hogy a hat kiló az vajon buzis, női, gyerek- vagy kutyaméret-e, de hát ez volt, tulajdonképpen hat kiló az nagyjából tizenkét doboz sör, ha megtanulom kezelni, talán megkönnyíti egyszer az életemet. Vagy ha már medvetalp: biztos van olyan része a medvének, ami hat kiló, és amit pörgethetek ide-oda.

Mert úgy néz ki, hogy ezzel ilyen gyakorlatokat kéne végezni, bár a dobozon feltüntetett három év garancia jobban foglalkoztat: a blokkot szerintem már most elvesztettem, de ha sikerül valahogy tönkretennem egy ilyen golyót, már megérte az a két-háromezer forint. Rutinos konzumidiótaként el is olvastam, mit kell tudni a termékről: arra kell nagyon figyelni, nehogy tönkretegyük, például ha éles tárgyakkal nyitjuk ki a kartondobozt, esetleg elvághatjuk. Kicsit szomorúan olvastam, hogy játszani sem szabad vele, tizennégy éven aluliaknak meg még rá sem szabad nézni, csak nagyon messziről és napszemüvegben.

Próbaképpen kiraktam a fűre, ott maradt, aztán feltettem az asztalra, ott is jól festett. Szerintem otthon pont jó lesz majd arra, hogy ne bassza be a huzat az ajtót, ha szellőztetek, ráadásul kerekded formájának köszönhetően nem lehet olyan nagyon kellemetlenül belerúgni, mint mondjuk egy téglába. Úgy tervezem, hogy télen az íj mellett fogom tartani, és majd sóhajtozom, hogy na, ha szebb idő lesz, elmegyek íjászni, de lehet, hogy mégis inkább a bicikli mellé teszem, ott ugyanezt tudom csinálni, csak jobban elfér.

De az azért vigasztal, hogy ma is tettem valamit az egészségem megőrzéséért, igaz, a kutya megszagolta, aztán tüsszentett, majd idetelepedett mellém és egy hatalmasat fingott, szerintem ő már tudja, milyen edzéstervet dolgoztam ki.