Barista tanfolyam – harmadik nap

Utolsó este leültem tanulni. Gondoltam bemagolom a számokat, mert azokkal mindig hadilábon állok.

Reggel, szigorúan egy kávé után megnéztünk filmen egy gyárlátogatást az Illynél.

Aztán bemutatott nekünk gyakorlatban az oktatónk egy csomó kávéfajtát, amiket az itallapon olvashatunk egy kávézóban.

Némelyiknek elég fura íze volt. A narancsos kávé például szerintem elég borzalmas. Aranciának hívják, kávé, narancslé és cukorszirup keveréke. Ha rám hallgattok, nem kóstoljátok meg.

Egyébként a legtöbb különlegesség kávét, cukorszirupot és még valamit tartalmaz. Csak az arányokat kell tudni.

Ami izgalmasan hangzik, abban szesz van, de a grappás caffe corretto rosszabb, mint a vörösboros kóla, pedig azt is utálom. Ha már szesz, akkor ír whiskey legyen. Azt megittam. Vizsga előtt jól jött.

A jeges kávék szimpatikusabbak voltak. Mind shakerben készült, mivel a jég nem kerül bele. Habosítani is lehet, és tejhab is lehet benne, de ezek másfél százalékos tejből, nem gőzölővel készülnek.

A frappéba már törtjég is van, az algériai jeges kávéba pedig citromlevet tesznek. Olyan, mint egy koktél. Mindenesetre a narancsosnál finomabb.

Itt hallottam először a tonikos kávéról, ami szerintem elég elvetemülten hangzik. Tonikhoz én inkább gint kérnék.

A sok új recept után miénk volt a tér, hogy a vizsga előtt gyakoroljunk egy kicsit. Megmutatom az első, kicsit már mintásnak mondható alkotásaimat.

Címlapfotón látható.

Ebéd után végre elkezdtük. Tesztkérdések. Teli számokkal. Éreztem én… Hibátlan lett.

A gyakorlat először presszó kávé főzés, majd ebből cappuccino. Ha mindenki téged figyel, az elég para, de sikerült.

Így lettem az oklevél szerint kávészakértő.

Mondtam is a tesómnak következő héten, hogy miért szar a kávé, amit felszolgáltak nekünk cappuccino néven.

Most egy gőzölőre vágyom, mert akkor itthon megtanulhatnék végre mindenféle mintás kávét csinálni.

Első nap:

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!