Vietnámi papucsban a Balaton-felvidéken: az Apáti hegy

Az Apáti hegy a Tihanyi-félsziget nyugati felén található és 2016 táján kapott egy olyan fa kilátót, ami a régi római őrtornyokra emlékeztet, így is hívják: Őrtorony kilátó. Ha jól rémlik, római helyőrség pont nem volt az Apáti hegyen, de egy római kori villa alapjait azért kiásták Sajkod közelében, úgyhogy a koncepcióban talán még lehet is valami.

A kilátóhely megközelítése legalább három útvonalon lehetséges, de ha az ember viszi a nyugdíjas édesanyukáját, akkor azt választja, ahol nem kell sokat kutyagolni és a mamát is fel tudja tolni az emelkedőn, még akkor is, ha szokás szerint maga is vietnámi papucsban indul el hegyet mászni, nem pedig profi felszerelésben.

A legrövidebb út Sajkod falu felől vezet fel az Apáti hegyre. A kilátó hivatalos parkolója nem itt van, és mivel a falubeliek – nagyon is érthető módon – megunták, hogy minden bonka, béna vagy csak simán retardált az ő utcájukban bassza le a kocsit, mert lustaságból vagy a fájós lábaival képtelen 4 km-t gyalogolni, a nem helyieknek most már tilos a behajtás. Ilyenkor az ember, miután kicsit felkúrta magát, hogy a faszért nem tesznek akkor egy murvás parkolót a faluszélre, legszívesebben visszafordulna. Vissza is kell neki, mert az egyetlen utcán, ahová be lehet még hajtani, végig megállni tilos táblák sorakoznak.

Végül az Apáti étterem környékén parkolunk le a susnyásba, másik kb. 20 autó közé, és a falu széléről az enyhén emelkedő Mályva utcán ballagunk fel az erdő alá, ahonnan már földút vezet a kilátóba. (A Mályva utcán áll egyébként Németh László háza is, de az ember elfelejt rácsodálkozni elismert írókra, amikor elbaszott parkolási szisztémákkal van elfoglalva. )

Az ösvény innen nem hosszú, tán 300-500 méter, és nem is túl meredek – kivéve nyugdíjasoknak, szívbeteg szumóbirkózóknak és bébifókáknak – megállni viszont nem érdemes, mert az embert félig megzabálják a szúnyogok, mire kiér a sűrűjéből a tisztásra. Kárpótolni pedig csak félig kárpótolja a kilátó látványa, és nemcsak azért, mert kicsit hülyén néz ki a fölfelé egyre szélesedő három szintjével, hanem mert rögtön rájön, hogy valami középiskolai osztálynak tartanak ott kihelyezett órát és ki kell várni, míg a lelkes ifjúság minden irányba kigyönyörködi magát.

Márpedig gyönyörködni való van éppen elég. Ha az ember északra tekint, nemcsak Aszófőt láthatja, hanem az aszófői halast is jobb oldalt a 71-esen, és az út mentén parkoló kocsik számából rögtön meg tudja állapítani, van-e esélye hazafelé egy kis fokhagymás pisztrángnak, vagy halászlének, hogy a „balatoni” hekkről már ne is beszéljünk. A muskátli ne tévesszen meg senkit, az Aszófői Halsütő állítólag rajta van a 10 legjobb balatoni halas hely listáján. Ha délre néz, egyrészt megcsodálhatja a kőröshegyi völgyhíd betonpilléreit a túlparton, másrészt a csillogó vízfelületet a mindenféle vitorlásokkal és egyéb vízi járművekkel. Ha nyugatra bámészkodunk, a távolban felismerhető a Badacsony jellegzetesen lapos teteje, délkeletre pedig Tihany a Belső-tóval, na meg a templommal.

Miután az ember alaposan körbetekinget és megindulna lefelé, az anyája közli, hogy azon a meredek úton, amin jöttünk, ő biztosan nem tud visszamenni. Ilyenkor az illedelmes gyermek – a közelgő anyák napjára is tekintettel – nem kezdi el erőltetni a dolgot, mert kár lenne hülyeségekkel elrontani a napot, hanem diplomáciai tárgyalásokat folytat az idősügyi problémákra kevésbé fogékony tesójával, hogy az visszanyargaljon a kocsihoz és Tihany felé kerülve áthozza az autót a kilátó alá, de most már a déli oldalra. (A Belső-tó északi oldalán a szőlők között elég jó a földút.) Ő maga pedig a gutaütés legcsekélyebb jele nélkül szépen karon fogja az anyát és levezeti az északnyugatinál sokkal lankásabb, de valamivel hosszabb lejtőn.

Idegeskedni már csak azért sem érdemes, mert az út egy őslevendulással tarkított öreg mandulaligeten kanyarog keresztül és a madárcsicsergést csak a közelben bóklászó birkanyáj kolompjának halk kongása zavarja meg, miközben rókapillék (és talán nyárfapohókok) kergetőznek a virágzó galagonyabokrok között.

Nem viccelek. Olyan idilli az egész, hogy BESZARSZ!

Szaráshoz persze pont nem jó a mandulaliget, mert a kilátóról tökéletes a beláthatóság, de ne legyünk telhetetlenek. Az Apáti hegy vietnámi papucsban, kisgyerekkel vagy idősebb szülővel is kényelmesen, pár óra alatt bejárható, hazafelé pedig beugorhatunk Füredre a cukiba, az alsóörsi strandra vagy a már említett halashoz, esetleg áthúzhatunk Nemesvámosra, hogy megcsodáljuk az ország egyetlen Haribo gyárát kívülről, miközben vadul tervezzük a következő flipflopos sétánkat a legkedvencebb anyukánkkal.