Virágom, virágom

A haldokló virágok baromira feldobják a lakást. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire. Ezt akkor fedeztem fel, amikor egy elmaradt szülinap kapcsán rajtam ragadt egy eszméletlen szép zöldes fehér csokor, amit az ünnepeltnek köttettem. Döglött állatok is feldobhatják persze, pl. egy sült kacsa párolt káposztával, de erről majd máskor.

Nálunk sosem volt divat halott virágok hazacipelése, mert a kertben volt elég élő, vázába meg csak akkor kerültek, amikor véletlenül letörtem őket vagy elméreteztem valamit a metszőollóval. Névnapot eleve nem szokás felénk tartani (én ettől függetlenül bármilyen ajándékot bármikor elfogadok, még József és Béla napkor is!), születésnapra pedig cserepes zöldféle dukál, ami aztán vagy túléli az egész hercehurcát a kiültetéssel egyetemben vagy nem. A lényeg, hogy vágott virág ritkán került a házba és inkább csak szálával. És különben is, a jobbképű virágokat a temetőre kellett tartalékolni, nem lehetett csak úgy pazarolni a haszontalan élőkre. Ők várjanak a sorukra.

Úgyhogy eddig én sem ragaszkodtam ilyesmihez. Vannak a béna kis szobanövénykéim, azok már eleve tök jól mutatnak az ablak előtt ücsörögve a virágállványon, kivéve, mikor elfelejtem őket öntözni. Eddig csak ritkán tört rám a vágy, hogy Miss Bennetként rendezgessem a kertből hozott virágokat egy kibaszott nagy kővázába a fogadószoba asztalán, miközben a magam határozott módján kérőket utasítok vissza.

De amióta nyakamon maradt az a csokor, teljesen beleszerelmesedtem ebbe az egész marhaságba. Háromezerért már egész pofásat lehet köttetni, picit többért meg olyat kapok, hogy mindenki zokog a gyönyörűségtől, ha csak ránéz. A jobb ízlésű kutyák le is hugyoznák. Azóta több formát, színt és méretet kipróbáltam. A legdrágább majdnem két hétig kitartott napi vízcserével és valami fehér porral, amit virágkajaként hirdetnek (ezek nem viccelnek), és a boltos néni ingyen utánad dobja.

Ahogy megpendítettem anyámnak a dolgot, rögtön lehordott, hogy olcsóbb hobbit is választhattam volna, de ő nem tudja, hogy kb. ennyit költöttem korábban cigire egy átlagos héten, tehát egálban vagyok. A háztartási naplóm hobbi rovatában most már a csokrokat szerepeltetem, és csak néha csúszik be egy-egy pakli dohány. Annyiban azért igazat kell adnom neki, hogy talán érdemes lenne a virágpiacról beszereznem az alapanyagot, és magamnak összeállítani a csokrot, de eddig még nem jutottam el. Na meg miért pont ősszel kellett ezt kitalálnom, ugye. Van valahol egy gyönyörű virágkötészetes könyvem, azt mindenesetre előtúrom.

Ráadásul mióta virág került a nappaliba (a tükör elé állítom őket a kis asztalra, mert így kétszer akkorának tűnnek), kényszert érzek az összerakodásra. Ez ilyen pozitív externália, vagy mi. Szétdobált zoknik közt valahogy nem mutat annyira jól a csokor. Viszont a kék súlyzók egészen feldobják a kompozíciót, szóval nem kell a rendet túlzásba vinnem. Úgy érzem, az univerzum egyensúlyba került, legalábbis ami a nappalimat illeti.

Ajándékozzatok ti is halott virágokat, hogy ne csak anyák napján, meg Katalinkor kaszáljanak a boltosok!

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!