Viszontlátásra odafönt – Spoilerek

A hajtás után elmondom, hogy miért kurva jó film a Viszontlátásra odafönt, de el fogok árulni pár részletet is.

Mert már a Johnny Got His Gunt is imádtam.

A srácnak ellövik az arcát a büdös faszba és ezzel megsemmisítik. Defacelik, csak hogy kocka kifejezéssel éljek. Arcvesztés. Jó, értem, hogy ezerszer eljátszott szimbolika és igazából önmagában nem is nagyon ér semmit a Johnny óta. Önmagában itt sem más, mint egy erős felütés, mert aztán Albert Dupontel szépen és plasztikusan használ kellékként a továbbiakban. Aki arra számít, hogy valamiféle gore-moviet kell megnéznie, eléggé csalódni fog. A borzalom persze ott van folyamatosan, de egy maszk mögé bújtatva, mint egy kor bűnei és lelkiismerete.

Tudom, hogy kurva primitív vagyok, de kicsit fel is áll, amikor valaki általviszi a értelmet.

Szerencsére ez csak egy szimbólum, ami végigkíséri a filmet, de nem ez a vezérfonala, amiért őszintén hálásak lehetünk. A mese aköré az alapigazság köré szövődik, hogy a történelem gátlástalan nyerészkedői amióta a világ a világ mások nyomorúságából és kihasználásából élnek meg.

És a Nagy Svindli iszonyatosan jól csordogál ebben a mederben. Az igazi nagy átverést nem a főszereplők csinálják a machiavellista mutatványukkal, amiben az ellőtt arcú főszereplőnket bújtatja a társa, de még csak nem is az általuk kifőzött ravasz terv válik a nagy svindlivé, hanem maga a háború. Az egész körítés és az utána következő időszak, ami arról híresült el, hogy mindenkinek sikerült annyira felkúnia az agyát és befizetnie egy mindent elsöprő második körre.

Az odafönt találkozunk állatira jó film. Szeretek ennyi mindent érezni egy film alatt. Együttérzést, undort, fájdalmat, meghatódottságot, szomorúságot. Ezért imádom az ilyen alkotásokat, mert megéri beülni rájuk és valami olyasmit kapni, ami nem egyenlő az agyatlan szórakozással, a mentális rágógumizással. A francia mozi tudja azt, hogy hogyan kell öt-hat érzelem húrján játszani ahhoz, hogy az egyensúlyban maradjon és ne tudd rámondani, hogy “ez egy szomorú film”. Vagy hogy “ez egy vidám film”. Az Odaföntre se tudom egyiket se rámondani, csak azt, hogy nagyon jó és nagyon szép mese.

Az elejétől a végéig kurvára élveztem és nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyivel többet ad bármilyen huszadrangú popcornmozinál úgy, hogy tulajdonképpen ez is egy huszadrangú popcornmozi, különösebb művészeti mélységek nélkül.

Menjetek el rá, nem fogtok benne csalódni.