Kedvenc őrületeink – a Borderline
A kedvenc őrületeink sorozatot az az igény hívta életre, hogy rendszeresen dobálózunk közemberként olyan kifejezésekkel (autista, dilinyós, skizó, kattant, idegösszeomlás, stb.), amikről többségünknek fingja nincs, hogy mi az. Nem véletlen: a többség a megfázás még mindig húslevessel meg ráolvasással gyógyítaná, illetve sokan hisznek a homeopátiában is, akiknek jó eséllyel már a szülei is homeopátiával végezték a születésszabályozást. Az a célom, hogy picit közelebb hozzam ezeket a teljesen hétköznapi agybajokat, ezáltal kicsit segítsek megértetni, hogy az “ez hülye” ugyan pontos és tényszerű megállapítás tud lenni bizonyos embertársainknál, de meglehetősen pongyola.
A lélek sötét bugyraiba kalauzolnám a nyájas olvasót, ahol megmutatom, hogy milyen mély a nyúl ürege. Készüljenek fel egy csodálatos utazásra, ami most a borderline szindrómával veszi kezdetét. A borderline mellesleg a kedvenc pszichiátriai kórképem, azt hiszem senki a világon nem tud úgy felidegesíteni, mint az ebben szenvedők.
Szóval a borderlinet azért hívják borderlinenak, mert sokszor tapasztalák azt a szakemberek, hogy vannak olyan emberek, akiknek teljesen ép a realitáskontrolljuk (magyarán nem szkizofrének, értik, hogy mi zajlik körülöttük), de túl zavartak voltak ahhoz, hogy rendes pszichoanalízisben részt vegyenek. Tulajdonképpen ilyen értelemben a szkizofrénia és a sima neurózis között vannak valahol félúton. Akik bordik, tulajdonképpen még nem szakadtak el teljesen a valóságtól, de a közelében járnak az átbillenésnek, Ha van olyan ismerősünk, akinek sosincsenek stabil kapcsolataik, túlszexualizáltak, állandóan feleslegesen vállalnak kockázatokat és úgy általában úgy élik az életüket, mint ha egyenesen valami gagyi romantikus akciófilmben szerepelnének, akkor jó eséllyel fogtatok egy bordit.
Stabilan instabilak
A jó hír, hogy nem jellemző rájuk, hogy teljesen dekompenzálódnak és állandósul a pszichotikus állapot, a borderline szindrómásokból általában nem lesz szkizofrén. Azonban vannak olyan helyzetek, amikor érzelmileg nehéz hatások érik őket, ekkor nagyon el tud távolodni a gondolkodásuk a realitásról. Ilyenkor felerősödik a félelem és a paranoia is, gyakorlatilag úgy viselkednek, mint a pszichotikusok.
A bordik kapcsolatkiépítési zavara főleg a mások iránti intoleranciából fakad, ami az elhagyástól való félelemmel függ össze. Ragaszkodnak a számukra fontos személyekhez, de ha a rajongásuk tárgyától bármilyen visszautasítás, vagy annak értelmezett aktus éri őket, akkor átcsapnak az ellenkező végletbe és úgy viselkednek, mint valami igazi köcsög. Ezeket gyakorta elképesztően irreális követelésekkel érik el, hogy aztán mondhassák, hogy “ugye megmondtam, nem is szeretsz”.
Manipulatívak: általában érzékenynek és empatikusnak mutatkoznak, kicsit úgy, mint az antiszociális személyiségzavartól (a köznyelvben pszichopaták) szenvedők. Ellentétben azokkal képesek komoly érzésekre, de általánosságban elmondható, hogy ezt főként azért csinálják, hogy rácsimpaszkodjanak a másik érzéseire. Ha az nemmel válaszol, vagy visszadobja a közeledést, akkor türelmetlenné, helyenként agresszívvé válnak. Szokás azt gondolni, hogy ez jellemhiba, de szeretném hangsúlyozni, hogy nem, ez egy tünet. Konkrétan úgy viselkednek, mint ha a másik félnek nem lenne élete és csak velük kellene foglalkozniuk.
Nincs stabil énképük, mert a jó kapcsolatok hiányoznak az életükből, ezért nem tudják felidézni a jó kapcsolatok emlékét. Példaként: ha egy átlagembernek beszól a haverja, hogy te hülye vagy, attól még jó eséllyel nem kérdőjelezed meg azt, hogy szeret, vagy hogy jót akar. A bordi erre nem képes: annak fényében ítéli meg az embereket, hogy épp mi van. “Ez egy fasz”, és megy tovább. Ha van egy ismerősünk, akire a fenti jellemzés igaz és nem veszi fel a telefont egy éve, az azért van jó eséllyel, mert az illető szokása, hogy a legutóbbi közös esemény alapján ítéli meg, hogy egyáltalán milyen az ember. Ha egy utolsó geci voltál szerinte legutóbb, akkor buktad az ismeretséget. Ha kellemes emléket hagytál benne, akkor te vagy az élő isten és a legnagyobb élő rajongód. Persze csak addig, amíg el nem utasítod.
Minden az elutasításról és a konfliktusokról szól
És mindennek a hátterében az elutasítástól való rettegés és az ilyen helyzetek kiprovokálása, az állandó tesztelés áll. Mert majd biztosan megtalálja a fejében létező személyt, aki majd mindent megad neki és mindig ott van, amikor szüksége van rá. Egen, kitalálhatjátok, az esetek négyötöde nő. Gondolom nem nagy meglepetés, hogy kedvenc pornósztárjaink megdöbbentő hányada szenved tőle.
Gyakran kitárulkoznak, ami persze kurva ijesztő, emiatt az ember tartaná a távolságot és hopp, kész az önbeteljesítő prófécia. Jellemzően nincs betegségtudatuk, szóval a büdös életben nem fogod megértetni velük, hogy neutrális vagy az irányukba. Vagy jó vagy rossz és kész. Ezeket az intenzív érzéseket egészen odáig el tudják juttatni, hogy öngyilkossággal fenyegetőznek. Általában megállnak öncsonkításnál, a falcolásnál meg az ilyesminél és csak szélsőséges esetben mennek el odáig, hogy meg is ölik magukat (ez csak az esetek egytizedében van így, szóval érdemes ezt a dolgot azért komolyan kezelni).
Valami oknál fogva az énkép negyven éves kor környékére stabilizálódik, problémát elsősorban fiatal felnőttkorban okoz, de persze nem kizárt, hogy sokáig elkíséri a beteget. Érdekességképp megjegyzem, hogy tizenéves korban a személyiség képlékenysége miatt egyáltalán nem diagnosztizálnak személyiségzavart, mert ebben az életkorban az identitás még formálódik. A borderline betegek negyven éves korára annyira belerögzülhet a torzult viselkedés, hogy sokáig hordozzák a tüneteket akkor is, ha az énképük “beérett”.
Primér elhárítási mechanizmusok
Az öngyilkossági kísérleteket a legbanálisabb dolgok miatt is előcitálhatják. Mivel baromi gyakori, lehetetlen rá megfelelő választ adni. Ha a másik fél nem reagál rá, akkor egyre jobban belehergelik magukat, hogy rá figyeljünk, ami miatt gyakran tényleg sikerül nekik megölni magukat a nagy kísérletezgetésben. Ha reagálunk ezekre, akkor vég nélküli, semmibe vezető, állandó konfrontációk egész sorát kapjuk a nyakunkba, soha véget nem érő küzdelmet egészen addig, amíg az illetővel meg nem szakítjuk a kapcsolatot.
Jellemző rájuk a hasítás. Egy tök egészséges emberre is jellemző ez a fajta primér elhárítási mechanizmus. Érthetően fogalmazva: ha traumatizálnak egy személyiségzavar nélküli személyt, akkor is hajlamos úgy kezelni a dolgokat, hogy fekete és fehér van csak, egyszerre nem létezhet mindkettő valakiben. A borderline személyiségzavaros viszont csak így képes funkcionálni. Jellemző rájuk a primitív idealizálás és a tagadás is.
A tehetetlenségérzet miatti düh, a depresszió (erről majd később részletesen, a szar kedv nem depresszió), a cinizmus nagyon jellemző. Ráadásul ezek a dühkitörések nem állnak arányban a kiváltó okokkal. Elég megjegyzést tenni a hajára és a borderline vázákat baszkod a falhoz és bőg, majd közli, hogy megy a vonat alá. Mivel identitásproblémái vannak, állandó problémaforrás, hogy folyamatosan cserélgeti a baráti társaságait, a viselkedésformáit, a személyiségvonásait, mindent. Képtelen önmagát és másokat is meghatározni, a szexualitásával sincs képben (khm, megint a biszex pornósztárok ugye…).
A lakosság két három százaléka is érintett, fingjuk nincs, hogy mi bajuk, de gyakran nagyon jól funkcionálnak a társadalomban, ezért meg vannak győződve róla, hogy mindenki más helikopter. Különösen vonzó és tehetséges emberek lehetnek, simán be tudnak illeszkedni a mindenféle egyéb okokra visszavezethető munkafegyelmük miatt. Más részükben egyszerűen csökken az impulzivitás és az érzelmi labilitás és megerősödik az indentitásuk és az életük negyvenen túli felét problémamentes kapcsolatokban tudják leélni.
Szóval ha van valaki, aki:
- Állandó ürességérzettel küzd
- Valós vagy elképzelt elhagyatás elkerülése érdekében állandó erőfeszítéseket tesz
- Identitásproblémái vannak
- Labilis érzelmileg
- Intenzív és erősen hullámzó érzelmi kapcsolatai vannak másokkal
- Aránytalanul haragszik és dühkontroll problémái vannak
- Stressz hatására paranoid gondolatai lesznek és súlyos, disszociatív tünetei vannak (“elkülönül önmagától”, mint ha álmodná az életét)
- Önromboló impulzusai vannak (költekezés, autós száguldozás, szex, alkohol, drog)
- Öngyilkossági, öncsonkítási, önsebzési vágyai és kísérletei vannak
Akkor bizony mondom bordit fogtatok. Ebben az esetben a legjobb szakemberhez fordulni, vagy megvárni, amíg az illető megöregszik.
Köszönöm a segítséget a meg nem nevezett pszichiáternek és a pszichológusnak, akik segítettek, hogy ne írjak hülyeséget, valamint Dr. Glen O. Gabbardnak, akinek a könyvét felhasználtam. A fenti cikk tájékoztató jellegű, nem tekinthető szakmai referenciaanyagnak, vagy tudományos publikációnak. Diagnózis felállítására a szakemberek képesek, senki ne próbáljon meg otthon konyhapszichológust játszani. Ha mentális probléma gyanúja merül fel magunknál vagy ismerősünknél, akkor minden esetben forduljunk szakemberhez.