Mezítláb a parkban

Rólam három dolgot érdemes tudni: nagy rajongója vagyok az Amerika Kapitány filmeknek, és pocsékul főzök.

Az utóbbi szóra sem érdemes, de ha valakit nagyon érdekel, itt megnézheti, hogyan főzök rizottót, vagy polentát. Az előbbi meg azért fontos, mert abban a filmben, amelyben én, a Tél Katonája játszom a főszerepet, maga a csodálatos Robert Redford a főgonosz.

Redford hetvenhét éves volt, amikor eljátszotta Alexander Pierce szerepét, és remekül csinálta. Én beleszerettem.

Ami igazán megfogott az alakításában, hogy előtte ezt a jóembert én csak vigyorgós szépfiús szerepekben láttam, ezek közül pedig mindössze egyetlenegy fogott meg, és ez az 1967-es remekmű, a Mezítláb a parkban.

Imádom azt a filmet. A nyugodt légkörét, a biztonságot adó érzését, az a “minden rendben van”-sugallatát, a hétköznapi földhözragadtságát. Olyan film, ami nyugodtan megtörténhetne a hétköznapokban is.

A film főszereplői a friss házasok, Corie és Paul, akik egy kis apartmanba költöznek, és ott kezdik meg házaséletük elméleti részét. Hogy a gyakorlatival nincs semmi gond, az a nászút során már bebizonyosodott; azonban amint a mézes nyálas napok végetérnek, jönnek a problémák. Kezdve a lakással, amely kicsi, ronda, szűk, és nem működik benne a fűtés, de legalább a tetőablak is be van törve, és sportra is nevel; ugyanis a hatodik emeleten található. Lift persze nincs.

Nem sokat segít a dolgon, hogy a picsányi kis lakásban hamar kiéleződnek az ellentétek. Corie szabad szellemű, bohó, életvidám carpe diem típusú csaj; Paul kissé merev, szarkasztikus figura. Ebbe a katyvaszba csöppen bele élesztőként Corie édesanyja, Ethel, akit a fantasztikus Mildred Natwick alakít, és nagyszerű benne, hogy nem a tipikus mindenlében kanál anyóst csinálták belőle a film írói, hanem egy kedves, szerethető, igazi hölgyet, akinek minden perce a vásznon aranyat ér.

Csatlakozik a tetőtérben lakó, de valamiért a fiatalok hálószoba-ablakán át hazamászó különc csajozós figura és életművész, Victor Velasco, aki mellesleg remek dekoratőr, és az ő segítségével nemcsak lakhatóvá válik a lakás, de a fűtés is üzemelni kezd.

Paul egyre nehézkesebben tűri, hogy az élete fenekestül kezd felfordulni, ráadásul a hitvesi ágyban is egyszerre kell fordulni, hogy valahogyan elférjenek; Corie-nak Paul feszessége és lazulni nem tudása kezd az idegeire menni; Ethel és Victor egymásra találni látszanak, de Ethel ruhái eltűnnek, ami kissé félreértésekre ad okot, és ha az ember albán étteremben jár, sokat iszik, és utána fel kell másznia a hatodikra, akkor ott bizony kisülnek a biztosítékok, és a vége hatalmas hitvesi veszekedés lesz, aminek a végén Corie bizony a férje fejéhez vágja, hogy Paul bezzeg sose sétálna mezítláb a parkban…

Jane Fonda és Robert Redford összesen öt filmben játszottak együtt, de nekem ez a kedvencem. (Annyira, hogy a többit meg se néztem.)

Tavaly nyáron mind a ketten Arany Oroszlán-életműdíjat kaptak Velencében.

Kedves Olvasóink, jóéjt kívánunk!

– Paul, alszol?

– Csak a végtagjaim…