Mezítláb a parkban

Rólam három dolgot érdemes tudni: nagy rajongója vagyok az Amerika Kapitány filmeknek, és pocsékul főzök.

Az utóbbi szóra sem érdemes, de ha valakit nagyon érdekel, itt megnézheti, hogyan főzök rizottót, vagy polentát. Az előbbi meg azért fontos, mert abban a filmben, amelyben én, a Tél Katonája játszom a főszerepet, maga a csodálatos Robert Redford a főgonosz.

Redford hetvenhét éves volt, amikor eljátszotta Alexander Pierce szerepét, és remekül csinálta. Én beleszerettem.

Ami igazán megfogott az alakításában, hogy előtte ezt a jóembert én csak vigyorgós szépfiús szerepekben láttam, ezek közül pedig mindössze egyetlenegy fogott meg, és ez az 1967-es remekmű, a Mezítláb a parkban.

Imádom azt a filmet. A nyugodt légkörét, a biztonságot adó érzését, az a “minden rendben van”-sugallatát, a hétköznapi földhözragadtságát. Olyan film, ami nyugodtan megtörténhetne a hétköznapokban is.

A film főszereplői a friss házasok, Corie és Paul, akik egy kis apartmanba költöznek, és ott kezdik meg házaséletük elméleti részét. Hogy a gyakorlatival nincs semmi gond, az a nászút során már bebizonyosodott; azonban amint a mézes nyálas napok végetérnek, jönnek a problémák. Kezdve a lakással, amely kicsi, ronda, szűk, és nem működik benne a fűtés, de legalább a tetőablak is be van törve, és sportra is nevel; ugyanis a hatodik emeleten található. Lift persze nincs.

Nem sokat segít a dolgon, hogy a picsányi kis lakásban hamar kiéleződnek az ellentétek. Corie szabad szellemű, bohó, életvidám carpe diem típusú csaj; Paul kissé merev, szarkasztikus figura. Ebbe a katyvaszba csöppen bele élesztőként Corie édesanyja, Ethel, akit a fantasztikus Mildred Natwick alakít, és nagyszerű benne, hogy nem a tipikus mindenlében kanál anyóst csinálták belőle a film írói, hanem egy kedves, szerethető, igazi hölgyet, akinek minden perce a vásznon aranyat ér.

Csatlakozik a tetőtérben lakó, de valamiért a fiatalok hálószoba-ablakán át hazamászó különc csajozós figura és életművész, Victor Velasco, aki mellesleg remek dekoratőr, és az ő segítségével nemcsak lakhatóvá válik a lakás, de a fűtés is üzemelni kezd.

Paul egyre nehézkesebben tűri, hogy az élete fenekestül kezd felfordulni, ráadásul a hitvesi ágyban is egyszerre kell fordulni, hogy valahogyan elférjenek; Corie-nak Paul feszessége és lazulni nem tudása kezd az idegeire menni; Ethel és Victor egymásra találni látszanak, de Ethel ruhái eltűnnek, ami kissé félreértésekre ad okot, és ha az ember albán étteremben jár, sokat iszik, és utána fel kell másznia a hatodikra, akkor ott bizony kisülnek a biztosítékok, és a vége hatalmas hitvesi veszekedés lesz, aminek a végén Corie bizony a férje fejéhez vágja, hogy Paul bezzeg sose sétálna mezítláb a parkban…

Jane Fonda és Robert Redford összesen öt filmben játszottak együtt, de nekem ez a kedvencem. (Annyira, hogy a többit meg se néztem.)

Tavaly nyáron mind a ketten Arany Oroszlán-életműdíjat kaptak Velencében.

 

Kedves Olvasóink, jóéjt kívánunk!

– Paul, alszol?

– Csak a végtagjaim…

 

61 thoughts on “Mezítláb a parkban

  • January 15, 2018 at 21:38
    Permalink

    na, ezt asszem meg is fogom nézni.
    a nagy balhé volt az egyik kedvencem kiskoromban. unalmas gyerek voltam, na.

    • January 15, 2018 at 22:11
      Permalink

      Azt én ma is nagyon szeretem, a teljesen másképp nem unalmas nagymamai létben. 🙂

      • January 15, 2018 at 22:37
        Permalink

        és milyen kurvajó a zenéje, nem? azt én meg akartam tanulni zongorán, de hát nem tudok zongorázni, basszusgitáron meg azért nem ütne annyira.

        • January 15, 2018 at 23:06
          Permalink

          Én egyszer még orgonán szeretném eljátszani a Bach D-moll tokkátát és fúgát, de nincs egy rendes kék templom a környéken. Titán sípok? Sehol.
          Nekem semmi sem sikerül. 🙁

  • January 15, 2018 at 21:41
    Permalink

    ez a film nálam is nagy kedvenc. évente egyszer mindig előkerül, most, hogy eszembe juttattad, szerintem holnap. a másik a dutyi dili, de azt megnéztem az ünnepek alatt.

  • January 15, 2018 at 21:44
    Permalink

    Én csak két filmjére emlékszem: Távol Afrikától, amit kedvelek, de nem miatta, meg a Keselyű három napja, ami nem igazán rémlik.

    • January 15, 2018 at 21:45
      Permalink

      a keselyű három napja is jó pedig. meg amit most csinált pár éve, az all is lost, az is jó. vau biztos megnézte és megállapította, hogy miért nem hiteles, de nekem tetszett.

      • January 15, 2018 at 21:47
        Permalink

        Úgyis ilyen kémfilm nézésben vagyok, majd előveszem újra, ez a másik meg nem is ismerős. Na majd.

        • January 15, 2018 at 21:49
          Permalink

          az ilyen hajós süllyedős. az a jó benne, hogy nem kell szinkronizált/feliratos változatot keresned.

          • January 15, 2018 at 21:52
            Permalink

            hát, nem rajongok a kamaradrámákért… nem beszélget magában? 🙂

          • January 15, 2018 at 21:53
            Permalink

            végig tevékeny, nincs ideje pofázni. én sem szeretem az egyszereplős filmeket, de ez jó.

    • January 15, 2018 at 21:54
      Permalink

      A Távol Afrikától kettejüktől nagy. És a gyerekeim mindig csodálkozva néznek rám, mikor azt mondom, nem szerelmes film, mert a szabadságról szól első sorban. Lassan majd megértik.

      • January 15, 2018 at 21:56
        Permalink

        Nagyon szépen fényképezett, és ja, sokkal több, mint szerelmes film.

        • January 15, 2018 at 21:59
          Permalink

          A nicked alapján nem lepődtem meg.

          • January 15, 2018 at 22:00
            Permalink

            Bezony.

      • January 16, 2018 at 12:15
        Permalink

        hány évesnek kell az értéshez lenni? nekem még nem sikerült 😉

        • January 16, 2018 at 12:33
          Permalink

          Az enyémek 30-tól felfelé szórnak és már kezdik kapisgálni. 🙂

          • January 16, 2018 at 17:31
            Permalink

            akkor lehet hogy én már csak butulok és soha nem érem el az ideális heureka állapotot.

          • January 16, 2018 at 17:35
            Permalink

            Én is félek, hogy az az ideális állapot 2 perc csupán. 🙂

  • January 15, 2018 at 21:45
    Permalink

    Ajánlott (kötelező) Redford film még a Butch Cassidy és a Sundance kölyök, de a legajánlottabb az A Keselyű három napja.

    • January 15, 2018 at 21:48
      Permalink

      törvényszéki héják is kötelező. meg rendezőként a folyó szeli ketté is jól sikerült sztem.

      • January 15, 2018 at 21:52
        Permalink

        Bizony. És a Befejezetlen életben is nagyon jó. Ahogy öregszik és veszti el amorózós szerepeit, egyre jobb és jobb.

        • January 15, 2018 at 21:55
          Permalink

          az lesz, hogy robert redford maratont kell tartanom valamikor. ha nő lennék, biztos dugni akarnék most vele.

          • January 15, 2018 at 21:56
            Permalink

            Mindig rá kell jönnöm, nem vagyok nő. 🙂

          • January 15, 2018 at 21:57
            Permalink

            Most viccelsz. Azt hittem, nő vagy.

          • January 15, 2018 at 21:58
            Permalink

            “ha nő lennék, biztos dugni akarnék most vele”. Ha, akkor én mégsem. 🙂

          • January 15, 2018 at 22:11
            Permalink

            ne add fel, az orvostudomány ma már megoldja. simán kaphatsz egy agyat, ami párosodni akar robert redforddal.

          • January 15, 2018 at 22:14
            Permalink

            Sokért nem adnám, ha még egyszer szeretkezhetnék, de kösz, dugni, szexelni, párosodni … már nem akarok.

          • January 15, 2018 at 22:38
            Permalink

            Te nem akarsz?

          • January 15, 2018 at 21:56
            Permalink

            Én benne lennék. Nagyon szexi.

          • January 15, 2018 at 22:01
            Permalink

            riherongy

          • January 15, 2018 at 22:06
            Permalink

            ezkiez?

          • January 15, 2018 at 22:07
            Permalink

            … én, te műveletlen alak. A Tél katonája. Egy közös jelenetben Robert Redforddal.

          • January 15, 2018 at 22:09
            Permalink

            azt nem láttam. ezeket a hősös filmeket annyira nem csipázom. sőt, úgy általában az agyon cgizett dolgok kicsit rühik a számomra.

          • January 15, 2018 at 22:10
            Permalink

            Nekem is, de ezeket szeretem.

          • January 16, 2018 at 12:13
            Permalink

            de miért szenved mindig?

          • January 15, 2018 at 22:04
            Permalink

            Hagyjuk meg a szekszualitást a haldokló nyugat ópiumának.

          • January 15, 2018 at 22:05
            Permalink

            sok éve élek együtt ugyanazzal a nővel. én meghagytam.

          • January 15, 2018 at 22:06
            Permalink

            Ú gy olvastam (este van), hogy sok száz éve.

          • January 15, 2018 at 22:06
            Permalink

            áhh, csak annyinak tűnik, de akkor benne lennék a rekordok könyvében.

          • January 15, 2018 at 22:08
            Permalink

            Saint-Germain grófja igaz történetét igazán megírhatnád. 🙂

          • January 15, 2018 at 22:08
            Permalink

            Oké!

          • January 15, 2018 at 22:31
            Permalink

            Te nem vagy magadnál. Van fogalmad róla, ez mekkora kibaszott munka? Ha most elkezdem, március végén még lesz is belőle valami.

          • January 15, 2018 at 22:33
            Permalink

            Nem győzöm elégszer hangsúlyozni: mi-ni-so-ri.
            A négy epizódos áruló Windsor herceges szerinted két nap volt? Nem. 🙂

          • January 15, 2018 at 22:35
            Permalink

            De én egyszerre szeretek nagyot harapni.

            Mindegy, a pöcsös nők is sorozat, meg a holnapi cucc is..

          • January 15, 2018 at 22:40
            Permalink

            Arra figyelj kicsit, hogy ne vidd túlzásba. Se a TLDR-t, se az egyes témák gyakoriságát.
            Ki fog ez szépen alakulni, eddig szeretik a fosatós posztjaidat. 🙂

          • January 15, 2018 at 22:43
            Permalink

            Reklamáltak is tegnap az orchideáknál, hogy miért nem fosatós.

          • January 15, 2018 at 22:46
            Permalink

            Ha van kedved, bernarddal szívesen segítünk felépíteni egy olyan tematikát, amivel akár heti ritmusban tudod tolni a rémálmainkat. És aztán időnként váratlanul. :))
            A dolomitosokat és déltirolosokat (mindig Detroitnak olvasom) mindenképp érdemes vinni, az orchideás is teljesen jól jött ki.

          • January 15, 2018 at 22:48
            Permalink

            Fú, megköszönném!!!!!

          • January 16, 2018 at 06:04
            Permalink

            Most már nem. Viszont régen. . 😀

    • January 15, 2018 at 21:52
      Permalink

      jah, meg a komputerkémek is nagyon bejött, a vak hacker mondjuk nem tudom, hogy működhetett azokkal az eszközökkel, de jó.

      • January 15, 2018 at 21:56
        Permalink

        Tényleg, az is milyen jó volt.
        Abban az évben jelent meg a Sinclair ZX Spectrum, hol volt akkor még a világ a széles körben, akár vállalatoknál elterjedt kompjúterektől?

  • January 15, 2018 at 22:06
    Permalink

    Nagyon szerettem őt főként azokban a filmekben, amikben nem játszott, csak azt hittem, hogy játszott bennük.
    Pl. Network.

    • January 15, 2018 at 22:07
      Permalink

      Vazze.

  • January 15, 2018 at 22:17
    Permalink

    Kettesben kézen fogva, mezítláb a fűben:

  • January 15, 2018 at 22:24
    Permalink

    Robert Redfordtól ajánlom még az All is lost-ot. 😀

    Kurvajól bemutatja, hogy hogy kell mindent nagyon elbaszni vitorlázáskor 😀

    • January 15, 2018 at 22:26
      Permalink

      Mán ajánlották.

  • January 15, 2018 at 23:26
    Permalink

    ha esetleg tudtok olyan filmjét ahol nem a meleg clint eastwoodot játssza szóljatok, megnézném.

    • January 16, 2018 at 06:01
      Permalink

      Suttogó?

    • January 16, 2018 at 07:37
      Permalink

      Amerika Kapitány: A Tél katonája.

Comments are closed.

%d bloggers like this: