Mi rejtőzik a cápák vérében? Hát heavy metal
Nehézfém, na. De miután a death metalt is szeretik, nem meglepő, hogy nem árt nekik.
A nagy fehér cápa kurva ijesztő, mert megesz, vagy ha nem, bekerülsz az újságba, mint ausztrál szörfös, ami majdnem ugyanolyan rossz. Azt már tudjuk, hogy tornádóban is tudnak támadni, ha pedig bekerülsz a vízbe, nagyjából reszeltek, de azt eddig nem tudtuk, hogy az ólom se árt nekik. A Marine Pollution Bulletin vérmintái szerint viszont az, amit az emberre és a nagyobb testű halakra már károsnak vélnénk, az meg se kottyan ezeknek a dögöknek, simán csemegéznek a szörfösökből úgy is, hogy meglehetősen sok arzént, higanyt és ólmot fogyasztottak. Gondolom, a turista elveszi a nehézfémek ízét.
Ami még meglepőbb, az az, hogy a cápák nem simán csak lesöprik a problémát azzal, hogy adj még egy sört, mert nem vagyok kekszfaszú, hanem fel sem veszik: a fehérvérsejt-vizsgálat azt mutatta, hogy genetikusan alkalmazkodtak a dologhoz. Ha higany, hát higany, a tenger csúcsragadozója azt is leszarja, ettől függetlenül nem jó hír, hogy nehézfémeket találunk a halakban, mert egyrészt ez nem jó nekik, másrészt meg nekünk sem, mert hiába kemények a cápák, a heringek és a tonhalak is ugyanazt a szart nyelik, mint ők, azokat meg akkor is megesszük, ha nem vagyunk a kínai konyha rajongói. Mindemellett ez azt is jelenti, hogy a nehézfémek már annyira megfertőzték az óceánt, hogy a préda is át van itatva velük, az általunk fogyasztott konzervektől kezdve a tengermélyi kis szarokig, szóval hiába hangzik jól az acélcápa, mint valami metalzenekar neve, a valóságban attól még nem lesz jó ötlet létrehozni.
És persze nem lehet kitörölni a hal-noirt sem. Jó dallamtapadást egy kiváló csütörtökhöz!
(IFL)
Post Comment
You must be logged in to post a comment.