Végleg befellegzett a V8 motoroknak

Szomorú hírekkel szolgált a múlt hét a lóerők benzingőzben úszó szerelmeseinek, két egymástól látszólag független esemény is előrevetítette egy korszak óhatatlanul bekövetkező lezárultát.

Aki vezetett már V8 hengerelrendezésű autót, annak lehet fogalma arról, hogy mennyire semmi máshoz nem hasonlítható érzés, amikor a nyomatéközön finoman indulva rászabadul a hajtásláncra, hogy aztán a kerekeken keresztül az útra vigye a motor ellenállhatatlan erejét, mindezt olyan hangorgiával kísérve, hogy az ember legszívesebben beköltözne a Recaro sportülésbe és ott élné le az élete hátralevő részét.

Kétség nem férhet hozzá, hogy remek motorokat gyártanak gurgulázó V6 vagy selymes soros hathengeres elrendezéssel is, a vényóc mégis messze magasan élvezetesebb mindnél.

Nem véletlen tehát, hogy az izomautók az olajválság, azaz 1972 óta velünk élő permanens leáldozásának hagyományát elsősorban nyolchengeres véééé koncepcióra alapozták a tengerentúlon és az öreg kontinensen is.

Kezdjük tehát az utóbbival, jó hírek vidékről rovatunkba is kerülhetne a BMW M5 CS, ugyanis a bajor gyártó elkészítette a valaha volt legerősebb személyautóba szerelt motorját, ami nem csupán a BMW-n belül használt motorokat felülmúló teljesítményt jelenti, hanem a gyár M részlegében fejlesztett legerősebb, az egzotikus McLaren F1 számára készített S70/2 blokkot is lekörözte.

A S70/2 egy önálló bejegyzést is megérne. Képzeljük el, hogy a 90-es évek elején járunk, amikor a turbómotorokra minden jóérzésű látens gépész inkább csak pökött egy hegyeset, ellenben egy szívómotor még az olyan zsenik fantáziáját is megmozgatta, mint Gordon Murray, McLaren főtervező, aki először a Hondát kereste meg az ötlettel, hogy kellene neki egy 100 lóerő feletti literteljesítményű, ultrakönnyű szívó blokk, lehetőleg V motorelrendezéssel.

A Honda ilyet azonban nem tudott ajánlani, így aztán Murray megkeresett egy másik legendát, aki éppen akkor a BMW M részlegénél dolgozott. Paul Rosche pedig azonnal elfogadta a kihívást és így születhetett meg a mostanáig legerősebb BMW, a 618 lóerős (más módszertan szerint 621 PS) V12, ami nem csak elképesztően könnyű volt, de iszonyat gyorsan felpörgött a 7500-as fordulatig, nem mellékesen a talán legszebb motorhangot produkálva a közúti autók történelmében.

A 2021-es BMW M5 CS méltó folytatója lett ennek a hagyománynak, de ezúttal már V8 formátumban. A 4,4 literes erőmű két turbótöltőn keresztül lélegeztetve 635 lóerőt képes kipréselni magából a korszerű motorvezérlésnek és fejlett köztes töltőlevegő visszahűtőknek köszönhetően, ezzel az S70/2 teljesítménye fölé helyezve a valahavolt legerősebb BMW blokk etalont.

Egyúttal el is érkeztünk a feketeleveshez, a jó hír nem lenne teljes rossz hír nélkül, hiszen feltehetően ez lesz az utolsó nagy teljesítményű V8, amely elhagyhatja a bajor gyártósorokat, ugyanis a szigorodó környezetvédelmi normák és a most már kötelezőnek látszó elektrifikáció ennek a korszaknak a kényszerű lezárultát vetítik előre.

Ez nem azt jelenti persze, hogy a BMW nem fog erős vagy még erősebb autókat gyártani, egyszerűen annyit, hogy a hajtásláncban megjelenő villamos komponensekkel fogják elérni a várható hatszáz lóerő feletti összteljesítményt. Egy 3000 köbcenti környéki turbós soros hathengeressel és egy-két villanymotor rásegítésével ez egyáltalán nem lehetetlen. De már messze nem ugyanaz.

Hasonló cipőben jár az amerikai Dodge, Tim Kuniskis a V8 részlegért felelős vezető nemes egyszerűséggel az alábbi nyilatkozatot tette:

“The days of an iron block supercharged 6.2-liter V8 are numbered.

A V8 napjai meg vannak számlálva. A Dodge pedig kétségkívül az egyik legsikeresebb képviselője volt a műfajnak, a 2010-es évtizedben a Hellcat és a 392 blokkokkal történelmet írtak, a 6,2 literes feltöltött motorokkal 2014 óta eladott 50000 feletti Dodge muscle car-ok száma azt mutatja, hogy igenis volt piaci igény a megfizethető izomautók iránt, de még az olyan – látszólag teljesen értelmetlen – gépek, mint a Ram 1500 TRX Launch Edition is három óra alatt elkeltek előrendelésben. A 702 legyártott példány ugyan nem tűnik nagy számnak, de ha hozzávesszük az igencsak borsos 90265 dolláros árat, azért leeshetnek az állak, mert bizony ez a Hellcat blokk vitathatatlan zsenialitását bizonyítja. És ez csak egy platós kisteherautó a békés hétköznapokra.

2021 Ram 1500 TRX Launch Edition

Már a közeljövőben érezhető jelei lesznek a változásnak, 2025-re pedig egész biztosan teljesen más Chargerek és Challengerek róhatják az utakat és csak reménykedhetünk, hogy nem herélik ki ugyanúgy, ahogy a Ford a Mustangból csinált egy vállalhatatlan elektromos családi egyterűt.