Farkasok Holdjával búcsúzik a január

Az év első teliholdjára január utolsó előtti napjaiig kellett várnunk, de megérte. Budapest környékén a havazást hozó nehéz szürke felhők közül sápatag fénypászmákkal elő-előbukkanva rejtegette fényes arcát Holdanyó.

A népi hagyomány a világ különböző tájain más-más jelentőséget tulajdonít az évben első periódusát teljesítő égi kísérőnknek, az Old Farmers Almanac – ez nagyjából megfeleltethető a hazai Kincses Kalendáriumnak – az amerikai őslakosok szokásai alapján Wolf Moon-ként említi, utalva arra, hogy ezidőtájt a farkasok hordákba verődve kutattak az élelemben szegény tájakon elemózsia után, közben meggyőződésesen vonították a Holdat, hátha az segít.

Amikor egy ennyire egyszerűsítő narratívát olvasunk, egyből felhorgadhat a titokban mindenkiben benne lakó kis történészbe oltott természetes filozófus és utánajár, hogy mennyi is lehet igaz az egy kalap alá vett indiánoknak tulajdonított elnevezésből.

Szinte azonnal segítségünkre siet a Western Washington University Planetarium, ahol törzsenként – szám szerint huszonkilenc – járhatunk utána, hogy az őslakosok hogyan is gondolták valójában ezt a kérdést.

Rövidke elemzés után hamar arra a megállapításra juthatunk, hogy az indiános könyvekből ismert sziúkon kívül mások nem nagyon farkasozták le (vagy fel) a januári Holdat, náluk sem a hangra utaltak a névben, hanem nagyjából arra, hogy ilyenkor a farkaséhes négylábúak együtt futnak. A mohawk törzs egyszerűen csak “nagy hideg” néven illeti, a lakoták “kemény Hold”-ként ismerik, a kalapuya bölcs hagyomány szerint “maradj otthon”, a creek törzs a “tél öccse” titulust ragasztotta rá, a cheyenne indiánok pedig “a nagy hideg Holdja”-ként hivatkoznak a januári holdtöltére.

A legszebb szókép talán az Omaháké, nagyjából így szól:

A hold, amikor a hó besodródik a tipikbe

Bárki átérezheti a frissen hullott hó ropogását, ahogy az állatbőrrel borított kunyhóból kilépve a Nebraska hatalmas síkságain akadálytalanul megerősödő metsző keleti szél a csontokig hatolva tudatja a természet erejét, a távolban üvöltő farkasok hajtják a prédát és közben túlvilági fényben tobzódik a táj.

A címlapképen az Oregon és Washington környéki Wishram törzs égitesteket ábrázoló ősfalfirkája látható