Zrmanja – ha kell egy kis felfrissülés
Minél beljebb vagyunk az őszben, annál később kel fel a nap, a reggelek álmosak, nem elég egy kávé. Egyetlen pozitív van számomra ebben, amikor átérek munkába menet a Duna fölött, az nagyon szép látvány. A felkelő nap szépen csillog a víztükrön, ahogy a folyam megfontoltan halad az útján. Valamiért engem mindig is vonzottak a folyók, és ma eszembe jutott, hogy egyszer láttam egy igazán szépet. Rövid kedvcsináló következik egy kis horvát csobbanáshoz.
Horvátországban található a Zrmanja nevű hegyi folyó, a Velebit hegységben ered egy karsztforrásból. Nekem már csak ezért is érdekes ez, mert dédnagyapám az S.M.S. Velebit nevű Huszár osztályú rombolón szolgált még az első világháborúban. Az öreg valahogy nem rajongott soha sem a franciákért, egyszer iszonyatosan megkergette őket az Adrián a francőzise haditengerészet. Nade vissza a folyóhoz.
A Zrmanja egy igazi klasszikus hegyi folyó, gyönyörű szép tiszta vízzel, izgalmas vízesésekkel, és vadnyugati hangulatot idéző kanyonjaival várja az odalátogatókat. Lehet itt raftingolni, túrázni, és felfrissülésként fejeseket ugrálni a magas sziklákról. Ugrás előtt érdemes amúgy megmártózni, mert a víz… hát hogy is mondjam.
<------>
Ilyen hideg. Nem vagyok egy fázós típus, úszni is hideg vízben szeretek, de ez mellbe vágott durván. Amikor belementem, akkor éreztem életemben először, hogy összerándulnak az izmaim, a mozdulataim pedig darabosak voltak amíg hozzá nem szoktam. Után már minden rendben volt, de akkor is érdekes tapasztalat volt. Búvárszemüveget érdemes vinni, a vízesések alatt brutál mély sötétkék medencék vannak, lehet úszkálni, és bámészkodni a felszín alatt is bőven.
Említettem a vadnyugatot. A horvát jugoszláv-német filmgyártás egy gyöngyszemét itt forgatták. Igen, a jugó Winnetou kalandjai ezekben a kanyonokban játszódtak, ugrottam fejest arról a szikláról, ahonnan ő is a filmben. 🙂
A Zrmanja Novigrad mellett torkollik bele az Adriába, egy nagyon pofás öbölbe. Kis települések vannak körben, szállást elfogadható áron lehet találni, és érdemes is megszállni a környéken. A helyiek igazán vendégszeretőek, a szállásadónk sokszor hangoztatta, hogy mennyire kedvelik a magyarokat. A jugoszláv háború idején sok környékbeli Magyarországon talált menedéket, és úgy látszik, hogy ezt nem felejtik el. Szóval aki arra jár, szánjon egy napot a folyó, és a környezete megismerésére, tényleg megéri.
