Az éj, amikor tényleg megjelent az ördög
…és azt mondta: Play the best song in the world, or I’ll eat your soul!
Valahol felsír örömében egy Speier Dávid, amikor a Tenacious D, avagy a kerek rockerek c. filmről írnak a szinkronfordított címmel emberek. Remélem kedves Dávid még mindig olyan lelkesen követi az oldalunkat, mint korábban.
A Tenacious D és a Végzet Pengetője címre inkább fordítható film tulajdonképpen egy rocktörténeti csoda, amiben Dio, Meatloaf és az ördög szerepében Dave Grohl játszott, meg még egy kazal jó színész. A zsáner pont az a stílus, ami nekem a kedvencem: haverok összeállnak faszkodni egymás és a nézők kedvéért. Általában felemás az élmény befogadói részről, mert az öncélú, összekacsintós bohóckodás egyrészt csak nagyon keveseknek áll jól, másrészt a belterjes heherészést nehéz őszintén előadni.
Na Jack Blacknek és zenésztársának, Kyle Gassnek sikerült. Egyértelműen ők a modern rocktörténelem legnagyobb alakjai. Mármint így tisztelgés szintjén.
A Pick of Destiny egy őszinte seggnyalás a nagyok előtt és egyben egy nagyon viccesen sátánimádó vígjáték, amiben lélekben a néző is picit dagadt, flanelinges rocker lehet. Közben azt lehet érezni, hogy mi is egy picit olyan arcok vagyunk, akikkel Dave Grohl meg Dio is haverkodna.
A fenti szám a személyes kedvencem. Ugyan nem annyira ismert, mint a Beelzeboss, de sokkal szentimentálisabb, amitől egyben személyesebb is. Nyilván azonnal eszembe jutott az arkansasi posztunkról. Hiteles története annak, ahogy Jack és Kyle az éjszakai úton végre tényleg találkoznak magával a pokol urával, Luciferrel, aki megcsellendzseli őket: ha nem játszák el a világ legjobb számát, akkor elfogyasztja a lelküket.
Természetesen sikerül nekik. Én meg igazából egy kicsit el is hiszem.
