Az indiai mindenropi
Korábban írtam már a kurkure nevű indiai csemegéről és a papadról is, de nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ezeken kívül még egy csomó ropogtatnivalót ismernek arrafelé.
A papadnak is elég sok variációja van, mondjuk még keresem a tökéleteset, ugyanis a fekete borsos csíp ugyan egy kicsit, de a chilis alig, a római köményesnek pedig kicsit túl erős római kömény íze van. Mindegy, meggyőződésem, hogy kóstoltam már ezeknél fűszeresebbeket és csípősebbeket, de ha papadot vesztek, lehetőleg az átlátszó csomagolásút vegyétek, mert valamiért a fejembe vettem, hogy az jószolgálati – ha jól tudom, ezt indiai nők csinálják otthon, reggel elviszik a fűszereket meg az alapanyagot, este meg beviszik a lepényeket, és kifizetik őket, ez meg azért jó, mert arrafele, ahol ez történik, nemigen van munkájuk. Ha mégsem ez a cég csinálja így a papadot, akkor is legalább finom. A papad, ahogy ezt már korábban is mondanom kellett volna, egy ropogós, vékony tésztalepényke előre bekeverve mindenféle fűszerrel meg némi olajjal, a gáz lángelosztóján, nagyon forró felületen érdemes kisütni, de működik öntöttvas sima serpenyőben is. Csipesszel készüljetek!
De vannak egyszerűbb chipsek is – mármint úgy egyszerűbbek, hogy nem nekünk kell elkészíteni őket. Ezekből is rengeteg van, most épp egy Navratan névre hallgató keverék van itthon, meg az igazi tutiság, az All in One. Ilyen névvel egyszerűen nem lehet semmit ott hagyni a boltban, hát nem? Mindkettő csípős és fűszeres, vannak olyan verziók is, amelyek inkább savanykásak meg édesek, de azok is sósak valójában. Ha indiai édességet szeretnél, az olyan édes lesz, hogy a baklava elbújhat mögötte, a burfinak viszont cserébe vicces a neve.
No, az All in One keverékben tényleg van minden, olyan, mint egy diákcsemege szteroidokon, csak épp nem édes, és egyáltalán nem hasonlít rá. A minden alatt itt tényleg mindent kell érteni: a mogyoró és egyebek mellett ezekben a csemegékben egy csomó fajta pirított, fűszeres hüvelyes termés is van, úgyhogy nem ritka, hogy a krumplis vagy kukoricás kisütött tésztacsíkocskák között – ezek úgy néznek ki, mintha valami metélt tésztát tördeltek volna a kajába – gyakran bab vagy csicseriborsó bújik meg, ebben a főszerep a fehérbabé. Akad benne még lencse, rizspehely, fehérbab és mungóbab is, az egészet pedig valami addiktív, enyhén csípős fűszerrel küldik meg, amiben a spenótportól a kurkumán át a chiliig van minden. All in One, na. Külön öröm, hogy az itthoni magkeverékekkel ellentétben itt nem borít mindent kőkemény bunda, mint a wasabis cuccokon, és nem a viszonylag unalmas földimogyoróé a főszerep – sőt, itt valójában nem mazsolázgatni kell belőle, hanem betolni egy marékkal sörkorcsolyának. Ja, mazsolázásról jut eszembe: mazsola is van benne, annak ellenére, hogy paprikás-currys íze van, és nem árt neki.
Itthon akár ezt a fajtát is több gyártótól tudjuk megvenni, nekem eddig a Bikano cég mindenkeveréke jött be a legjobban, ebben húsz deka van, és öt-hatszáz forintba kerül, simán jobban megéri, mint egy natúr chips, bár nem pótolja a pohárba kikészített ropit, azzal feltétlen kell készülnünk, ha valami bulin akarunk villogni vele. Erre egyébként alkalmas, egyrészt sokaknak újdonság, másrészt tényleg kiváló sörkorcsolya.
A legnagyobb választék emlékeim szerint a Namaste indiai boltban található a Wesselényi utca 51 alatt, érdekesség, hogy ha az ember átvág a körúton, és továbbra is marad a Wesselényin, szintén találhat egy indiai boltot, a Szép kis Indiát, ott kicsit más a választék. A közelben van még egy harmadik is, valamikor írok is egy kis áttekintést, hogy hol mit érdemes keresni, a nem országspecifikus fűszeresek is tudnak jók lenni, de tuti tippekért megéri megtenni pluszban pár száz métert.
