Braven – a favágó Liam Neeson
Liam Neeson mostani munkásságát azért szeretjük, mert… Őőő. Na ebbe most csúnyán beleszaladtam. Az egy kaptafára felhúzott filmjei már zsibbasztóan hatnak az agyra, de úgy látszik, hogy erre van igény, hiszen beülnek rá az emberek. Képesek századjára is végignézni, ahogy a hős agyát felbasszák a gonoszok, mert hozzányúlnak a családjához. Erre emberünk fegyvert ragad, és különböző kegyetlen módokon, hidegvérrel felhentel egy hadseregre való vérprofi bűnözőt. Miközben arcizma sem rezzen, és néha valami nagyon kemény dumát ereszt meg egy mobiltelefonba, amitől mindenkinek össze kellene szarnia magát a túlvégen.
Na de mi van akkor, ha valaki szeretne egy hasonlóan színvonalas, és mélyenszántó filmet alkotni, de nem akarja Neeson arcát a vásznon látni? Hát keresni kell egy másik színészt, aki kemény mint a kád széle, és hitelesen el tudja játszani az idegtől elborult, önmagából teljesen kifordult állatot. Körülnézve a piacon szembe jön Jason Momoa. Na halljam, ki ő? Sehol senki? Gondoltam, úgyhogy segítek. Ő játszotta Khal Drogo karakterét a Trónok harca epizódjaiban. Na így már mindenkinek megvan, szuper, haladjunk.
A kellően marcona archoz kell keríteni valami megfelelően zord helyszínt is. Új-Fundland metszően hideg tájai épp megfelelnek, csak ránéz az embere a képekre, máris forralt bort szeretne főzni. Mivel éreztetni kell, hogy a főhős rideg külseje érző szívet takar, ezért a film elején belénk sulykolják, hogy nagyon szereti a családját. Oda van a gyerekéért, a feleségéért, és a velük élő, demenciában szenvedő apjáért is. Mindemellett visz egy fakitermelő vállalkozást is, napokig távol van a családtól, és mindenki könnyes szemmel fogadja otthon, amikor végre hazaeszi a rosseb. És akkor innentől kezdve tényleg spoileres részek jönnek, aki meg akarja nézni ezt a szart, az itt hagyja abba.
A konfliktus ott kezdődik, hogy pár balfasz drogdíler elszúrja a szállítást, és leesnek az útról egy kamionnal. Mivel fosnak a rendőröktől, így a szajrét elviszik a baleset helyszínéről. Na hova? Hát persze, hogy Braven kis faházába a vadon kellős közepén. Ahova amúgy alig jár, szóval tuti rejtekhely. Ebből következik, hogy főhősünket mégis feleszi a fene másnap a kalyibába, mert az apjával akar beszélni arról, hogy vállalhatatlan amikor kocsmázik, és a dokik szerint lassan felügyelet kellene neki. Értsd: fatert bedugni valami otthonba, aztán jónapot. Braven lelke természetesen harcol ez ellen, szóval gondolja majd jól megbeszéli az öreggel (aki sokszor azt sem tudja, hogy hol van, sok szerencsét, te fasz) hogy mi legyen a kotta mostantól. Persze nem sikerül értelmesen beszélni, megakad a terv. Közben megjelenik Braven kislánya is, aki a platón kempelt sutyiban, és nyilván nem fagyott halálra a mínusz kurvasokban amíg felértek a hegyekbe.
Na ebbe a családi idillbe csöppen bele a díler banda, akik egytől-egyig vérprofi, katonai múlttal rendelkező embereknek tűnnek. Az sajnos nem derül ki a filmből, hogy ők mégis ki a faszok lennének, de a spéci katonai cuccaikkal, és a taktikájukkal meggyőzik a nézőt, hogy ők bizony lenyomnak bárkit. Körbe is kerítik a faházat, ahogy kell. Mesterlövészeket az erdőbe, az izmokat meg előre, kezdődhet a tárgyalás. Ami nyilván szarul sül el, Braven tökei acélból vannak, nem érdekli, hogy az apja, és a kislánya életével játszik, kezdődhet a balhé. Aminek körülbelül két perc alatt kellene véget érnie azzal, hogy a kis család golyózáportól szaggatva kileheli a lelkét a rozoga faházban. De nem. A profi drogdílerek szétszélednek a szélrózsa minden irányába, hogy nagyjából egyesével lehessen őket levadászni.
A szerzők valószínűleg érezték, hogy ez itt most kurvára kevés lesz, hiszen ezerszer láttak már ilyen történeteket a nézők a mozikban. Elég, ha Rambóra gondolunk. A vadont tökéletesen ismerő magányos farkas hidegvérrel taknyosra szopatja az ellent. Szóval kellett valami extra. És mi lehet a tuti recept ilyen esetekre? Hát az erőszak, természetesen. Braven különböző kegyetlen módszerekkel abuzálja szerencsétlen dílereket. Gondolok itt izzásig hevített fogóra, lángoló tomahawkra, satöbbi. A gonosz viszont remekül állja a sarat, kicsit felhúzott szemöldökkel néztem, hogy az íjjal meglőtt, többszörösen megkéselt rosszfiú tovább szaladgál az erdőben. Vagy az izzó vassal nyakon szorított haramia ezek után csőre tölti a puskát, igaz, hogy sziszeg hozzá kicsit, csak hogy a néző is értse, neki ez bizony fáj. Közben megérkeznek a rendőrök is a nagy hepajra, de csak azért, hogy pillanatok alatt szarrá legyenek lőve, természetesen.
Tovább nem is részletezem, tényleg zsibbasztóan bugyuta, még a végső harc is. Ja, közben azért sikerült feloldani azt a morális dilemmát is, hogy apuval mi legyen. Mármint hogy otthonba legyen dugva, avagy sem. Az egyik rosszarcú ugyanis megkéseli fatert de úgy rendesen, aki ettől végleg elfárad, Braven meg megsiratja, és megy minden tovább a jól megérdemelt heppiendig. Brávó.
