Csőmozi #161: A mészárgimi hülyéi – Slaughter High
Avagy a receptre kapható slasher, akartam mondani az elején, de a végére pár más összetevő is kerül a kecsöpbe / worchesterszószba.
A Slaughter High pont olyan, mint a címe, vélheti az egyszeri műbefogadó, azaz ez lehet a film, ami az egyébként sem túl rétegzett műfaji összetevők kipipálásán kívül nem csinál az égvilágon semmit, és az első egy óra alapján igaza is lenne. Nagy truvájokra utána sem kell számítani, de az átlagosnál hangyányit egyedibb belezdét hozott össze a kulturális visszatermékenyítés példájaként angol gyártású iskolai gyiloksorozat, magyarul az echte amerikai terméket a londoni St. Marylebone elemiben (grammar school) forgatták, és a laza tréfacsinálótól a bamba szőke macáig meg a focicsapat kapitányáig az összes amcsi archetípust jobbára helyi tehetségek adják, sikerrel.
Az alkotók mintha azt tűzték volna ki célul, hogy egy centire se távolodjanak el az addigra (1986) már lefektetett alapoktól, melyek lerakásához a Péntek 13 kapcsán volt közük, így a szűkös szereplőgárdából szerencsénk lesz a bunkó sportos gyerekhez, a buta tehén luvnyához, a karrierista kegyetlen luvnyához a titokban verseket író, jó fej focistához és természetesen a tanulmányi eredményein kívül valószínűleg az összes lehetséges területen, így sekszuálisan is rendkívül frusztrált stréberhez, a helyi Stephen Hawking-hasonmásverseny győzteséhez (Marty, Simon Scuddamore alakításában). Április elsején a fent említett kegyetlen luvnya és a többiek durva tréfát űznek vele, a klotyóba csalva belelógatják, majd egy szál semmiben elkergetik (mármint a nerd marad egy szál semmiben – egyetlen jó poén, itt és az egész filmben, hogy az áldozat nem sokkal elintézése előtt a Marty sucks falfirkát Marty fucks-ra javítja). Leereszkedő pofapöckölések után ugye nincs harag, és a nörd a kémiaterembe húzódik vissza behozni a lemaradást. Itt sem lehet nyugta, mert a nem egészen elvárt módon vicces cigi a képébe robban, rádől a salétromsav, kigyullad a szertár, a szerencsétlen Marty így lemart képű szörnyszülöttként szakítja félbe tanulmányait.
Pár évvel később, mint sejthető, pedig másokat. Az elejétől harmincasnak kinéző osztálytársai (bár ez is csak hű követése a műfaji hagyománynak) a 10. évfordulóra korban utolérik magukat, és szemrebbenés nélkül elmennek a ki tudja ki által szervezett találkozóra, az addigra bomlásnak indult, bezárt alma máterjükbe, a baljós körülményektől kicsit sem zavartatva magukat. Bár annak sincs sok értelme, hogy az igényes műbefogadó megint csak az ilyen, alapvetőnek tekintett rekvizitumokon okoskodjon, a ledarálandó hülyegyerekek még önmagukhoz képest is egetverő ostobaságán vagy azon, hogy a nyeszlett Marty nyilván jól kigyúrta magát a plasztikai sebészeten vagy az elmegyógyban, ha fél kézzel paszírozza ácskapocsba a peches néger gondnokot (ő hal meg először, a név kötelez, ugye). A slasher az antiintellektuális és álszent fogyasztói társadalom önpusztító vágyképe és erkölcsi mosdója [szocio-konyhapszichológiai eszmefuttatás helye arról, hogyan vetíti ki a fenti társadalom önnön szellemi ürességét és primitív kangörcsét a kollektív vágyainak sötét oldalát megjelenítő műfajokba, más szóval miért bünteti a dugást tocsogós halálnemekkel, és miért teszi nevetség tárgyává a fogcsikorgatva, paradox módon mégis irigyelt intellektus hordozóit, egyszer már meg kellene írni]. Ostobácska, de viszonylag ötletes módokon gyilkolászó mivoltához képest a film (nézhető itt, szépészeti okokból csak a linket teszem be) a végére némi tököt növeszt, már ha annak nevezhető, hogy a final girl csak abban az értelemben final, hogy őt nyírják ki utolsónak, és a helyszínnek köszönhetően némi gótikus-látomásos felhangot is kap. A sikeres bosszú után a gyilkos önnön elméjében marad magára a valóság kegyetlen platniján, persze ez sem akadályozza munkássága folytatásában. Szomorú adalék, hogy Scuddamore első és egyetlen filmszerepe után, még a bemutató előtt túl komolyan vette a filmsztáros allűröket, és kábítószer-túladagolásban elhunyt vagy öngyilkos lett. Én örülnék, ha visszatérne, és tovább küzdene bolygónk átlagos intelligenciaszintjének növeléséért. Ő meg pláne, gondolom.