Csőmozi #52: Drága bőrnagy úr – Boxing Helena

Jennifer Lynch a perverz z/avar alatt sem hagyja kihunyni teamécsesének a lángját!

Elképesztő, de David Lynch lánya gyökeresen eltérő szociokulturális hátterével is pöccre pontosan rekonstruálta egy giccses lelkű balkáni háziasszony elképzeléseit a féktelen vágyak beteg habzásának a lángolásáról, ahogy vigaszért a Dallashoz meg a konyakosüveghez folyamodó asszony egy Quelle-katalógus alapján elgondolta valamivel a rendszerváltás után, a Nyugat kapujában. Hogy mindezt filmrendezőként és finoman szólva is nagynevű apja árnyékában csinálta, már kínosabb, de hát nem lehet mindenki Sophia Coppola. A megérdemelt bukta jó 15 évre elvette a kedvét, újabban (ejtsd: az új évezredben) jelentkezett többek közt a Chained taxis thrillerével Vincent D’Onofrióval a főszerepben (ha rá kell keresni, harapj rá egy acéllövedékre), meglátjuk.

A Hallmark-csennel kompatibilis Boxing Helena elején a nagymenő ifjú sebész, Nick Cavanaugh doktor (Julian Sands) kiábrándító hétköznapjaiba nyerünk betekintést. Hiába a szakmai minden, a katalógusból kivágott udvarház (mansionra normális szó?) a sövény közepén, ha hősünk volt nagy szerelme már alig áll vele szóba. Jó tudni, hogy a siker, pénz, csillogás mit sem ér, megnyugodva elmélkedhet ezen a műbefogadó minden reggel a buszmegállóban, ha elutasítás társul hozzájuk, bár a doktor kiskutyafejét és ’90s Nick Carter / Liszt Ferenc–séróját elnézve az ember azért minimum eltűnődik a miérteken. A hajakra még kitérünk.

Nick a hősszerelmes rendes fiúk összes sajátosságát felvonultatva liheg bálványa üres helyén. Finom célzásként házát egyébként antik női torzókkal díszíti, és a flashbackek szerint anyja is rosszul bánt vele, ez még csak az első a néző feltételezett képességeit jelző, roppant hízelgő rendezői megoldások közül. A tágabb környezetében mozgó alakok közül ki lebeszélni próbálja, ki leverni kóros érdeklődéséről. Utóbbi a jobb sorsra alig érdemes Bill Paxton a sekszdémon fedezőménjének szerepében, játszótéri keménykedését a középső csoportban is megmosolyognák, Bundesliga-hajára már ott sem lenne mentség. Olcsó poénnak tűnhet, amíg szembe nem jön egy másik doktor, Nick önkéntes lelki segítője (Art Garfunkel), mert ő meg láthatóan Hókuszpók fodrászához jár.

Hagyományos irányultságú kanközönségnek (pc: nem hagyományos irányultságú nőinek is) selling point lehet, hogy a korszak valóban körberajongott szépségét, a Twin Peaksnek hála friss világhírnek örvendő Sherilyn – azelőtt Sheryl, ez olyan lehet, mint a korábban Prince-ként ismert művész színeváltozása – Fennt lehet bámulni alig ruhában még szomorú összeszottyadása előtt, számos erotikusnak szánt jelenetben. A halálkomoly arccal előadott fára mászós kukkolójelenetet is bonyolult lesz viszont a szexobjektre koncentrálva végignézni, röhögve nehéz, köszönhetően a lobogó függönyöknek és a megsárgult Tiffany-füzetekben is égő szcenírozásnak. A vágy nem túl titokzatos tárgya, mondani se kell, iszonyú szemét módon viselkedik, rajongója kerti partiján pl. direkt másvalakivel mászik be a szökőkútba dolce vitázni mindenki szeme láttára.

A peches szerelmes leszorított helyzetéből egy véletlen (vagy mégsem, ha a nem is olyan málészájú Nick szándékosan tette zsebre a bizonyos füzetkét) baleset hoz szabadulást a beteges felállás egyik tagjának. A másik híres dobozoló családdal szemben itt csak két bepállott nagy magányos lélek feszül, illetve szötymög szánalmasan egymásnak, és a csonkolás a mű közepén, nem pedig a végén történik. A házioltárrá faragott Helena lábát, majd kezét vesztve gondolkodhat a belső szépségről, a torz késztetések utat nem találván, gennyedt valójukban manifesztálódnak! Már ha a kedves néző addigi életét szatyorban töltötte, egyébként eléggé sértve érzi majd magát a hihetetlen pszichószadómazó sistergéseket is röhigcsélve zárójelbe tevő slusszpoéntól, amihez foghatót utoljára az ébredező Pamela Ewing engedett meg magának. A film tehát igen rossz, de viszonylag szórakoztató, és ez helyből több, mint amit korunk kommerciális hulladékának úgy százötven százaléka állíthat magáról. A népszerű videómegosztón stílszerűen darabokban, némi kereséssel máshol is megtalálható.