A disznósajttól legalább nem halsz meg
Elég sok bizarr élelmiszer van a világon, a hajnali disznóöléstől és a három bedobott törkölytől öklendező Lonely Planetes műsorvezető igazából még jól is jár a nyersen kóstolt kolbászhússal, a véres hurkával és a kocsonyával – ezek legalább finomak, még akkor is, ha az amerikaiak képtelenek megérteni, hogy miért nem édes a kocsonya.
Képzeljetek már el egy édes kocsonyát. És ezt a kritikát ráadásul egy olyan nemzet képviselőitől kapjuk meg, akik szerint normális a PBJ szendvics, szalonna helyett meg cukorkát sütnek a tábortűznél. Ennyit erről.
Vannak viszont olyan dolgok, amelyeket valóban rossz ötlet megenni. A kelkáposztafőzeléken kívül ide tartozik a sannakji, aminek most nem is fogom átírni a nevét, de lényegében egy élő bébipolip. Naná, hogy Japánban eszik, a kaja (kaja?) ráadásul a Darwin-díj előszobája, mert ha nem rágcsálod szét alaposan szerencsétlen jószágot, megveti a lábát a torkodban, és megfulladsz. Évente néhányan áldozatul esnek ennek a hülye hobbinak, de azt sem árt tudni, hogy nem ettől fulladnak meg a legtöbben a világon – ebben arányaiban a hot dog, pontosabban a virsli vezet, Amerikában a tíz év alatti gyerekek félrenyeléses-fulladásos esetek 17 százalékáért felelős ez az étel.
A japánok különösen szeretnek egyszerre rossz és veszélyes dolgokat fogyasztani, a fuguról már mindenki hallott – én egy darabig azt képzeltem, hogy azért eszik, mert egyébként finom, de egy interjúban aztán közölte valaki, hogy hát meglehetősen semmilyen, úgyhogy erről is kiderült, hogy csak faszméregetésről van szó. Ezek után aligha meglepő, hogy a japánok kedvelik a medúzát is, persze ebből is akad olyan, ami szakszerűtlenül elkészítve mérgező. Hogy miért akar valaki rosszindulatú, halálos mérget hordozó vizet enni, rejtély, ahogy az is, hogy kinek jön meg az étvágya egy tengeri uborkától, ami tényleg úgy néz ki, mint ha valaki beleszart volna a vízbe, csak kicsit hülyébb.
Nem szeretnék japán lenni.
