Egy hétfői történet
Nem is nagyon emlékezett rá, hogy mikor járt erre utoljára. Az Öbölből csak ritkán vetődött ennyire messze északra. Most is jó oka volt, kezdett kifogyni a munícióból. A parton nem maradt túl sok esélye, a saját fajtáját már ismerte annyira, hogy tőlük nem szerezhetett. Keserű tapasztalat volt, két csonka ujjába került a késhegyig fajult vita. Itt jó eséllyel belefuthat csapdákkal portyázó városiakba, számíthat némi lőszerre és egy kevés élelemre. Nézte az út széli táblákat, valaha talán egy motel is állhatott a kiégett benzinkút mellett, de mostanra széthordtak minden mozdíthatót. Csak néhány sáros betontuskó árválkodott a régi alapokból, a rönk falak jó eséllyel mérföldekkel távolabb tüzelőként végezték. Fázott. Alacsony szürke felhők kergették egymást a horizonton, a hóterhüktől már megszabadultak a hegyek felett. Hosszabb várakozásra készült, gondosan meg kellett választania a száraz kórókkal felvert kereszteződésre néző leshelyet. Csak két lövés. Ennyi maradt. Ha többen jönnek, kereshet új helyet.
Hűvös napok előtt állunk, de a hétfő attól még hétfő marad.
eredeti fotó: Mark Power/Magnum Photos
