Egy hétfői történet
Ahogy taxik és tömegközlekedés híján magányosan rótta a kiüresedett utcákat, mindenütt kifosztott üzletek betört kirakatainak villódzó fényei, rommá zúzott autók roncsainak nyúlánk árnyai rajzolták halványan a szürkületbe borult tűzfalakra az egykor békés környék kísérteties új arcát. Távoli fegyverropogás tompa ekhója jelezte a háta mögül, hogy jobb ha sietősre fogja a hazautat, még a kilenc órai kijárási tilalom előtt el kell érnie hat saroknyira. Napok óta szinte tapintható volt a feszültség, érezni lehetett a levegőben, ahogy egyre csak keresi azt a pontot, ahonnan miután elkerülhetetlenné eszkalálódik, aprócska szikrákból egyre nagyobbakat vetve megtalálja a kicsúcsosodó, elsöprő erejű koronakisülést. Aznap végül felszítódott Szent Elmo tüze, lángokba borítva a várost, füstölgő romokat hagyva maga mögött.
Pünkösdi királyság ide vagy oda, a hétfő attól még hétfő marad.
Post Comment
You must be logged in to post a comment.