Egy hétfői történet

Az öregek csak tokhalnak hívták az augusztusi Holdat. Meg is volt rá minden okuk, a gőzösök kora előtt elég volt két-három rúd dinamit a folyóba, hogy aztán hetekig senki ne maradjon éhen. Tokhalat már a szülei is csak elvétve láttak, az unokáinak eleddig egyet sem fogott. Szívott egyet az odvas fogán, a hűvös levegő tompa sajgása futott végig a tarkóján, ahogy távoli vonyítás visszhangját hozta magával a szél. Ideje felkészülni. Valami hetek óta tizedeli a nyájat. A hatalmas külszíni bányagépek felébresztettek valamit. Valamit, amiről csak halkan pusmogták, hogy ősi és gonosz, a navajo nevét még a legmegátalkodottabbak sem merték kiejteni. A horizontot beragyogó vérvörös telihold balsejtelemmel töltötte be az egyre hosszabbra nyúló árnyakat. Óvatosan félrehúzta a tűzről az olvasztótégelyt, drágán mérik mostanság a tartalmát. Az ezüst sisteregve töltötte meg a formát, sötétedésig épp kidermed. Amíg a kikészített hüvelyekbe tölti a puskaport.

Sturgeon Moon-t hozott magával a hétfő. Felkészültetek?

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!