Egy hétfői történet

Fáradtan tolta félre a billentyűzetet. Sokadszor nézte át a szimulációk eredményeit, és ahogy finomította a trajektóriát, egyre pontosabb értékek jöttek ki. Két tizedesen már alig-alig mutatkozott szórás, minden újabb iteráció egy határozott érték felé konvergált. Egy a kétszáznegyvenháromhoz. Pluszmínusz 0,02. Elsőre nem is tűnt rossznak, ha valószínűséget kell becsülni, hiszen ez lehetne akár elhanyagolható is. Lefuttatta az adatbázisokon a keresést, négyszázhetvenhét hasonlót jegyeztek eddig fel. Következmények nélkül. Egy autóbusz méretű objektum tartott a Föld felé, ha a mostani sebességével lép be a légkörbe és vasból van, örökre elsöpörheti Manhattan-t. Az e-mailt már órákkal korábban megírta, a keze a küldés gomb felett többször megremegett. Annak a neve kerül be az évkönyvekbe, aki először publikálja a felfedezést. Televíziós és sajtó felkérések. Egy napra akár híres is lehetne. De mi lesz a becsapódás után? Hányszor fogják megkérdezni, hogyan semmisülhetett meg egy ekkora sziget? Néhány mozdulat volt csak és eltűnt még a törölt elemek mappából is a nyoma a piszkozatoknak. November messze van, majdcsak észreveszik mások. Beállított egy korai ébresztőt, Kínából vagy legkésőbb Európából hajnalra várta a híreket.

Hétfő van és a NASA szerint egy aszteroida tart a Föld felé. A becsapódás valószínűsége 0,41%.  De ne felejtsük el, hogy 2020-at írunk és hogy eddig milyen szar ez az év.

HOLDKOMP