Egy hétfői történet

A gépezetek monoton kattogására ébredt. Egy lefutott szalag vége csapkodta az üres orsót – a másodpercenként huszonnégy üres villanást surrogó dobolással kísérve. Cinema Paradiso. Nem is emlékezett rá, mikor látta utoljára, húsz vagy harminc éve talán? Szebb napok emlékeként szebb napokra tartogatta.

Az éjszakai gépészeknek nem napokban mérték az életet. Évadok, premierek, matinék adták az időszámítás alapját. Közeledett az év vége, az ünnepi szezon. A legnagyobb bevétel, a biztos közönségsikerek időszaka. Fáradtan állt fel, félretolta a vetítőgép kígyózó filmbelét, a lefutott métereket már nem kellett összeszednie. Éjfélig alig harminc perc maradt. Körbefutott a tekintete a porlepte fémdobozokon, a hónapok óta letakarva árválkodó kopott bársonyszékeken, a mindig vakítóan fehér vásznon. Ezt a termet még nem érintette meg a digitális kor szelleme. De már nem is fogja. Éjfélkor lejár az utolsó határidő, jönnek a végrehajtók. Ideje előkeresni a kulcsokat.

A James Bond hétvégén bejelentett, 2021-re halasztott bemutatója verhette be a filmszínházak – as we know it – koporsójába az utolsó szöget. A Tenet 300 milliós bevétele sem volt képes mentőövet dobni a moziknak, végleg bezár az egyik legnagyobb lánc, a többieknek is legfeljebb fél éve lehet hátra.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!