Egy hétfői történet

Lihegve trappolt fel a harmadikra, kettesével véve a lépcsőfokokat, a liftet már nem volt ideje megvárni a nyolc órás munkakezdéshez. Amióta felkelt, jóformán minden összeesküdött ellene. A pirítós odakapott, a kávé is kihűlt, amíg lement a gyereket elindítani az iskolába. Nem könnyű manapság a harmadikosoknak, a buszra már nem merte feltenni a járványveszély miatt, gyalog túl sok az a másfél kilométer és pont az ellenkező irányban van a reggeli dugó kellős közepén. Maradt amíg jobb az idő és nincsenek fagyok a bringa, fel tud magától is öltözni rendesen. Sapka-sál-kesztyű. Legalább megszokja. Persze hiába szólt, hogy minden hétvégén ellenőrizze a lámpákat és a kerekeket, csak leeresztett az a rohadt hátsó. Szelepet kellene cserélni, csak nem tán a gumi lett lukas. Egyszer már járt így, abból lett a gyerek. Amikor beült az autóba, akkor vette észre, hogy a felemás házicipő maradt a lábán a kapkodásban, irány vissza. Az átkozott kilógott macskát meg úgy kellett összeszedni a gangról, a friss krizantémok valamiért nagyon érdekelték… Az utolsó lépéseket futva tette meg, a beléptetőrendszer alapján büntetik a későket és a hónapban már ez lenne a harmadik. Az a rohadék kártyaolvasó csak nem akarta beengedni, hármat pittyent és pirosan villogott. “Mi a kurv…” – mormolta el összeszorított fogakkal, amíg kilapozta a telefonos jegyzeteiből a vészhelyzeti PIN kódot. Az ujjlenyomatos azonosítással együtt azzal már bejutott. Belépett az ajtón és felkapcsolta a villanyt a töküres helyiségben. A térelválasztókkal határolt irodakockák némán visszhangozták a ziháló lélegzetvételét. A falon a rádióvezérelt négy időzónás időmérő Párizs városára hat óra ötvenhét percet mutatott.

Téli időben gazdag hétfőt kívánunk minden kedves és kedvetlen olvasónknak. Nyertünk egy órát, a nyereményét mindenki okosan használja fel átvétel után.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!