Egy hétfői történet

Hetek, sőt inkább hónapok végeláthatatlan sor óta készült erre a szezonra. A vadászidényre mentálisan és fizikailag is ott kell lenni, ha valaki egy szál csigás íjjal felfegyverkezve járja a késő őszi erdőt. A becserkészés, nyomkövetés izgalma felülmúlhatatlan, van hogy napokig tart ráakadni egy-egy nemes trófeára. Tex – mert magában mindig nevet adott a nőstényekért harcba szálló bikáknak – és a haverja igencsak feladták a leckét. Iowa erdeinek lakói még nem tudták mi vár rájuk, amikor az alig pár hetes újszülöttjét egy babysitterre bízva nekiindult az etetőpontok mentén elhelyezett kameracsapdáknak, hogy felderítse a rendszeresen bejárt útvonalaikat. Kilenc hónapnyi bezártság után a szabadság mámora feledtette a szülés összes fájdalmát, a testében egyre csak növekedő magzat és a vele járó vizenyősödés okozta túlsúlyt. Dühös volt a világ összes hímnemű egyedére, legyen az ember vagy állat, amiért mindezt viselnie kellett. Ölni akart. Életet adott egy hímnek és egy életet kért érte cserébe. Ha tehette volna, a puszta kezével veszi el. Tex haverja aznap emberére akadt. A 14 hüvelykes agancs Iowa értő ítészei szerint 11 pontot ért.

We called him ‘Tex’s Buddy’ because he hung out with another buck we’d named Tex – Dawn Jensen

A késő őszi hétfők az erdőkben is csak hétfők maradnak.

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!