Egy kis séta
Nem mindig érdemes ész nélkül nekimenni a hegynek, van, amikor inkább csak sétálni van kedve az embernek – vagy az állatnak. Ha nem rohanunk, egy sor érdekes élményben lehet részünk – ami engem kiemelten érdekel, az a gomba, de mostanában a szárazság miatt nemigen találtam semmit, igaz, ritkán is jutottam fel a hegyre.
A kő viszont bírja a szárazságot, meg a kutya is. Ha nem nézünk a lábunk elé, sosem vesszük észre, mi van akár egy kavicsban is:
Ez valami ősállat megkövesedve, csigaféle lehetett. Nem tudom, hogy hívták, mi volt a foglalkozása, de miután egy ilyet leejtettem véletlenül, látszott, hogy üreges belül, és tucatnyit mos ki minden eső a murvabányából.
Nézzetek néha lefelé is.
