Elfogytak az IP-címek Európában

Az utolsó szabad blokkot is kiosztották, így az Európa, Közel-Kelet és Közép-Ázsia számára fenntartott nyilvános IPv4 címtartományok adminisztratív értelemben kifutottak.

Ez persze nem érte teljesen váratlanul az ezzel foglalkozó szervezeteket, az amszterdami székhelyű RIPE NCC bejelentése (RIPE Network Communication Centre – ők biztosítják 76 ország, az internet szolgáltatók és egyéb szervezetek címeinek kiosztását) csak megerősítette azt a tényt, hogy az Internet Protocol tervezésekor elegendőnek ítélt kb. 4,2 milliárd egyedi hálózati azonosító kevésnek bizonyult.

Annyira előreláthatóan következett be ez az egész, hogy azóta számoltak vele, mióta a RIPE még 2012-ben megkapta a legutolsó kiosztást az ezért felelős IANA (Internet Assigned Numbers Authority) szervezettől.

Our announcement will not come as a surprise for network operators – IPv4 run-out has long been anticipated and planned for by the RIPE community. In fact, it is due to the community’s responsible stewardship of these resources that we have been able to provide many thousands of new networks in our service region with /22 allocations after we reached our last /8 in 2012.

A probléma legfőbb oka, hogy manapság már minden szart rácsatlakoztathatnak a netre, a szerver számítógépek, vállalati és otthoni hálózatok, mobiltelefonos internet, tabletek mellett az okostévé, okos kávéfőző, okos budi is mind-mind kommunikálnak, de a térfigyelő kamerák és most már az összes IoT (Internet of Things) biszbasz is önálló címet igényel. Éveken belül ötven milliárdra nőhet az ilyen eszközök száma, a jelenleg használt 32 bites címzéssel ezek már nem lesznek kiszolgálhatók.

Nyilván mindenki sejtheti, hogy már régesrég született erre is egy jónak tűnő terv, az IPv6 további 16 bittel, 65535-szörösére toldotta meg az egyedi hálózati azonosítók számát, mindenki elégedetten hátra is dőlt, hogy probléma megoldva, lépjünk szépen tovább.

Valahogy viszont így 2019-re sem terjedt el, mert a hálózatok üzemeltetői a legkisebbtől a legnagyobbig a hátuk közepére nem kívánták a jól bevált 32 bitezés helyett. Inkább kitaláltak mindenféle – egyre költségesebb – trükköket, csak ne kelljen az eleve elég bonyolult útválasztást (routing) tovább bonyolítani.

A RIPE sem maradt ki a sorból, idáig leginkább azt csinálták, hogy a megszűnt szervezetek, visszaadott tartományok várólistás újraelosztásával próbálták meg kitölteni a hézagot az igény és a lehetőségek között több-kevesebb sikerrel, mert azt azért lehetett tudni, hogy eddig is évente legfeljebb százezres nagyságrendben szabadultak fel címek, igény viszont több millióra volt.

Even though we have run out, we will continue to recover IPv4 addresses in the future. These will come from organisations that have gone out of business or are closed, or from networks that return addresses they no longer need. These addresses will be allocated to our members (LIRs) according to their position on a new waiting list that is now active.

Nikolas Pediaditis, a RIPE NCC regisztrációs szolgáltatásaiért és a kiosztási policy-ért felelős vezetője már kínjában nem tudott mást mondani, mint hogy ez a folyamat mára az internet alapú kommunikáció további  bővülését veszélyezteti, mert nem azzal van a gond, hogy nincsenek képzett mérnökök, megfelelően felkészített technikai eszközök, hanem hogy az elodázott fejlesztések következtében bedugulhat a közeljövőben a címkiosztás. Úgyhogy nem is adnak már senkinek tartományokat, csakis egyesével igényelhetők az IP-címek a regisztráltak (LIR) számára.

Only LIRs that have never received an IPv4 allocation from the RIPE NCC (of any size) may request addresses from the waiting list, and they are only eligible to receive a single /24 allocation.

A gazdaság természetesen erre is reagált, hiszen ahol igény van és a másik oldalon pedig értékesíthető javak, meg lehet találni a módját a kereslet kielégítésének. Létrejött az IPv4 címek másodpiaca, ahol már egyetlen szabad cím is 10-30 eurót kóstál és ha ezt szépen kiszorozzuk a kereslettel, máris körvonalazódik egy több százmillió dolláros biznisz.

Egyelőre úgy tűnik, hogy amíg kevesebbe kerül ezen az úton hozzájutni az egyre korlátosabban hozzáférhető globális hálózati erőforrásokhoz, az IPv6 forradalom is addig tolódhat amíg a váltással járó költségek jelentősen a mostani állapot fenntartásához kapcsolódó kiadások alá csökkennek.

De ez csak idő kérdése.