Én tényleg tandoori fűszerezésű nyársat akartam sütni

De nem sikerült, az marad máskor összejön – a mai menü a sör. Barna.

Többször készítettem már római edényben barnasörös disznóragut, de most nem éreztem úgy, hogy egy ilyen kis adag kedvéért órákon át kéne főzni valamit (mégis órákon át főztem, csak lábasban), és találtam itthon két üveg barna Staroprament is. Oké, ezen lehet vitatkozni, de van ennél rosszabb is – a Dreher bakkal kifejezetten szerettem főzni –, melegben meg inkább világos sört iszom, de ez nem gátolhat meg abban, hogy egy fél litert feláldozzak a disznó oltárán.

Mai húsunk a lapocka, pörköltnek, ragunak ugyanúgy jó, mint a comb, talán kicsit többet kell vele szórakozni, amíg az ember leszedi a bőnyét, de hát istenem, nem lehet mindig az előre kockázott döghúson élni. Először lehártyáztam a húst, aztán vastag szeletekre, majd kockákra vágtam, ennek az egyik fele ment egy joghurtos pácba, amiről majd máskor mesélek, a másik pedig várta a sorát, míg a fazékba kerül, abban addig is feltettem két csík zsírszalonnát (a sütés maradéka) felkockázva némi kolozsvárival, és vártam az áldott zsírt. Ilyenkor kell kibontani az első sört, és beállítani a gasztronómiai GPS-t, hogy na most akkor mimerrehány. Fontos, hogy ne a lábas felé hányjunk, mert akkor finomfőzelék lesz a vége, pedig nem annak indult.

Amikor kisült a zsír, rádobok egy nagy fej vöröshagymát kockázva. Itt még elragadhat az ihlet, hogy készítsünk valami magyarosat, de szóljunk egy barátnak vagy családtagnak, hogy fogjon le minket, mielőtt ész nélkül lapátolnánk a paprikát a zsírba, ez most nem erről szól. Amikor üveges, jöhet bele a fokhagyma – úgy két-három gerezd – és a hús, ezt szépen körbepirítjuk egy kicsit, hogy mégis érezzük azt az akolmeleget, amit minden pörkölt ad a magyar szívnek, akkor is, ha curry. Ideje kibontani két sört, jó házigazda módjára egyet az ételnek, egyet magunknak. A megtört borókabogyó, a babérlevél és a friss kakukkfű, valamint jobb híján a szárított rozmaring következik, aztán némi barna sör, illetve két répa vastagabb darabokra vágva, ha minden jól megy, most úgy néz ki a dolog, mint valami másnapos székletminta, amibe érdekes módon ilyen nagyobb darab dolgok kerültek, de nem baj, ez pont így jó, a hab eloszlik, a sör végzi a dolgát.

Némi várakozás után beleereszthetünk néhány csiperkegombát, nyugodtan mehet a megpucolt szár is, a fejeket negyedeljük, úgyis összemegy. Hedonisták és azok, akiknek van otthon ilyesmi, erdei gombával is próbálkozhatnak, bár ami ehhez nagyon menne, az a rókagomba, azt meg sajnálom az ilyesmire, a főtt vargánya állagát meg nem kedvelem különösebben, az íze viszont isteni, szóval azt érdemes vagy apróra vágni, vagy szárazon megpirítani és csak a végén hozzáadni az ételhez. Só-bors alap, bár a sóval vigyázni kell, hiszen már a szalonnában is volt, jön a visszaforralás-felöntözgetés művelete, mire beletöltjük a fél liter sört, ideje magunkba is tölteni egy újabb fél literrel. Akkor jó, ha már puha a hús és jó sűrű a leve, a barna sörtől kicsit édeskés, de a rozmaring, a kakukkfű és a gomba íze jól ellenpontozza ezeket az ízeket, nem hülyeség egy kevés zellert és balzsamecetet is hozzáadni, ha az ember tényleg szeretne ilyen középkori lakomát tartani, akkor viszont köretnek igazából a kenyér dukál, hogy lehessen mivel tunkolni. Most nem volt balzsamecet, nem is éreztem magam középkorinak, úgyhogy mielőtt még teljesen elforrna a ragu leve (némi vízzel is lehet pótolni a sört, de ha nagyon felkészültek vagyunk, mehet bele alaplé is, a sóra itt is ügyelni kell), érdemes felrakni valami köretet is, persze csak azután, hogy bontottunk egy sört a fáradalmakra, hiszen semmi nem fő meg, amit nem böködünk meg basztatunk negyedóránként. Alapvetően nem vagyok oda a köretekért, ehhez egy krokett vagy egy krumplipüré passzolna, de egyszer élünk, szóval kapros újburgonya került hozzá, ami pont olyan, mint a petrezselymes krumpli, csak nem petrezselymes, viszont szintén krumpli. B opcióként lehet kínálni mellé salátát is, az az optimális, ha mindkettő van a tányéron, nem vagyunk mi írek, hogy csak krumplin haljunk éhen, na.

Mire elkészült a köret és a saláta, lehet is tálalni, csak egy lépés van még hátra: a ragut montírozzuk. Ez sokkal izgalmasabban hangzik, mint amilyen, pont olyan, mint könyv helyett címet mondani vagy karakter helyett n-et, de valójában a még meleg, de már nem lávaforróságú étel vajjal történő ellátását jelenti, ettől fényesebb és sűrűbb lesz a szaft (nekem nem lett, de leszartam. Ettől ugyan sűrűbb lett, de fényesebb nem, ráadásul meg sem értették). Nosza, már csak annyi van hátra, hogy míg a vaj olvadozik, egy meglepő huszárvágással váltsunk át a sörről a borra, hogy legyen étvágyunk is hozzá, aztán lehet tálalni. Italnak nyilván barna sört javasolnék hozzá, ha szeretnék étkezéshez ilyesmit inni, így marad a víz vagy szélsőséges esetben a vörösbor. Tálalásnál a legtöbb gombás ételhez hasonlóan nem sértődik meg a petrezselymen, de friss kakukkfüvet is lehet rá tépni, ha valaki olyan szerencsés, hogy megterem nála.