Este jó – anya mosdik, apa főz nyúlünnep idején is
Együtt lenni jó – mondja a költész.
Meg lettem szólva. És ezt komolyan is illendő venni, mert a lányaink itt a kompon komoly kritikusok és igazuk is van.
A nyúlünnepi különkiadásban írtam a különös haltekercsekről.
Valamint a nyúltojás reggelkéről.
Mivel természetesen egy krumplival fotóztam, megállapítást nyert, hogy elpocsékoltam megannyi csirkeembriót, 5/10, ezt el kell fogadni, a kritikát akkor is viselni kell ha a ilyesmik majszolása nyúlünnepkor némiképp egy kötelező és nem teljesen szabadon választott műfaj.
De hagyjuk is ezt meg megint másoknak, mert egyik legkedvesebb szerzőtársunk, York elővett a szokásos kíváncsiságával, hogy miért is nem kék vagy titán habzsákkal is készítettem el a kaszinóba illő tojamodványt? Hát kéremszépen azért, mert a késsel aprított sertésalkatrész nem fér ki a lukon.
Aztán az is felvetődött, hogy miféle alak vagyok, hogy nincs is kalács? Raktam akkor mellé kalácsot. Csinosan megpirongatva, baj ne legyen.
Nem mindig egyszerű mindenkinek megfelelni, ezt én már tudom.
Ezért elkészítettem a sertéses csirkeembriókat kaláccsal.
Szó ne érje a ház elejét. Még a végén kikapok. Megint.
Áldás-békesség.
És Zelk Zoltán.
Este jó, este jó,
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.
Ég a tűz, a fazék
víznótát fügyül,
bogárkarika forog
a lámpa körül.
Post Comment
You must be logged in to post a comment.