Fogászat a történelem előtti korokban

Senki nem szeret fogorvoshoz menni. Ám mindenkit vigasztaljon a tudat, hogy mi ma sokkal jobb helyzetben vagyunk, mint elődeink. Na, ma erről írnék pár sort. (Ájulósok kíméljenek! Ha nem bírod az ilyesmit, inkább most lapozz tovább!)

Fogalmunk sincs, milyen szerencsések vagyunk elődeinkhez képest. Ugyanis már 300.000 évvel ezelőtti őseink, a Homo rhodosiensis fogainak leletei alapján elmondható, hogy extrém kopások és fogászati beavatkozások nyomaira bukkantak a kutatók. És azóta a fogászat csak fejlődött – nem is keveset.

De sok ezer évet kellett várni, míg az első professzionális fogászati kezelések nyomára bukkanunk. Kb. i.e.7000 évvel ezelőtt, az Indus folyó partján történt mindez (már amire bizonyítékunk van). Ebből a korból származnak ugyanis első leleteink, amelyek a lyukas fogak kezeléséről egyértelműen tanúskodnak. Ennen a régmúlt korszakban a fogászati fúrót egy „bow drill” vagyis egy kézi íjhoz hasonló fogászati eszköz helyettesítette.

Hogy fájdalmas volt-e a beavatkozás? Rátok bízom ennek elképzelését.

Mindezt – sajnos – az idézte elő, hogy a majomból emberré alakulás közben elkezdtünk egyre több gabonát, és abból készült kenyérfélét fogyasztani. Márpedig a fogak között maradt erjedő keményítőmaradék bizony előbb-utóbb fogszuvasodáshoz vezetett. (Mondanom se kell, akkortájt a fogmosás, mint olyan, ismeretlen fogalom volt.)

Ara is van bizonyítékunk, hogy már az Egyiptomi Birodalomban voltak fogorvosok (i.e.3000 tájékán). Ezt az ún. „Edwin Smith papíruszból” tudjuk, ami számos fogászati kezelésimódot ír le részletesen. Ennek nyomát (és sikerességét) számos fentmaradt koponya bizonyítja. Ráadásul ebből a korból már fogpótlási leleteink is vannak, amikoris arany drótokkal rögzítették a hiányzó fogakat a többihez.

Az már csak hab a tortán, hogy korabeli „fogpaszta” receptek is fennmaradtak Egyiptomból – és ha hiszitek, ha nem, még ma is kb. ugyanazt a receptúrát alkalmazzuk! (Persze a marketingje ma már egy kicsit jobb.) És az akkor alkalmazott ópium még ma is megállná a helyét fájdalomcsillapítóként, érzéstelenítőként.

Az Etruszk birodalomban is ismert volt a fogpótlás, aranylemezek segítségével rögzítve a kihullott, kihúzott, vagy más szájából származó fogak rögzítésére. Ez a kultúra közismert az emberi vagy állati eredetű fogak „protézisként” vagyis fogpótlásként történő használatában.

Az már a Rómaiak találmánya, hogy fémmel, vagy méhviasszal tömték be a lyukas fogakat. Aztán sokáig nem is változott semmi…

Közbevetőleg jegyzem meg, hogy egyetlen olyan kultúra volt, ahol alig tudunk fogágyi betegségekről, és ez pedig a Vikingek. Mindez pedig annak köszönhető, hogy ők alig fogyasztottak cukros ételeket (nem is beszélve a Coca- Coláról, vagy Red Bullról – mint ősi viking italról). Ellenben rengeteg halat ettek, amiben sok-sok olyasmi van, ami ez egészségnek kedvez, de a fogszuvasodásnak nem. Hülye Erik, a viking, még egy rendes kakasos nyalókára se futotta neki….

De, a történet folytatásához ugorjunk át a világ másik felére, mert Kínában a Tang Dinasztia alatt történt, hogy megjelent az első fogkefe. Ehhez disznószőr (sörte) kefét alkottak a ravasz kicsi kínaiak. És ezzel jócskán megelőzték Európát, ahol a fogkefét csak 1690-ben fedezte fel Anthony Woodward!

Ha már Európát említettem, akkor a középkorban az orvoslás (és ilyeténképp a fogorvoslás) tudománya a papok és szerzetesek kezében volt, és nem volt egy széleskörben elterjed dolog. Ráadásul a bigott istenhit meggátolta őket, hogy beavatkozzanak abba, amit „isten alkotott”. Szóval az orvoslás tlltott tudománnyá vált! Vagyis innentől a fogászat átkerült a kevésbé edukált szerzetesek birtokába, azokéba, akik a hajvágást is végezték – vagyis borbélysággá vált…

És, ha ez még nem lett volna elég, elterjedt egy újabb „méreg” (már, ami a fogakat illeti) a cukor és az édesített ételek masszív fogyasztása. Ha mégis szükséges volt bármi fogászati beavatkozásra, azt a borbélyok végezték. Nem is nagyon fejlődött semmit a szakma egészen a XVI. századig. Boszorkányságokkal orvosoltak szinte mindent (pl. kifőzött béka kivonattal… fúj, belegondolni is borzalmas!)

Az első komoly tudományos (és ezúttal valóban tudományos) áttörést Pierre Fauchard 1728-ban megjelent könyve jelentette. Ő ugyan már rájött, hogy a cukor az oka a fogszuvasodásnak, ám még mindig húggyal (magyarul pisivel) javasolta a szájöblítést ennek megelőzésére. (Nos, rátok bízom az alkalmazását. A karbamidnak ugyan vannak előnyei, de fene a gusztusát, aki képes rá.)

Az első valódi fogkefét egy bebörtönzött angolnak köszönhetjük. William Addis ugyanis nem elégedett meg azzal, hogy ronggyal törölje át fogait a cellájában, hanem egy csontdarabból és pár megmentett sörtéből megalkotta az első modern, és valódi fogkefét (lyukakat fúrva a kefe fejébe, ahová ragasztóval rögzítette a sörtéket). Ebből a találmányból azután (szabadon bocsájtását követően) meg is gazdagodott.

Egy újabb időbeli ugrás 1911-be, már azt bizonyítja, hogy a (többnyire moláris, vagyis hátsó, őrlőfogakba) fúrt lyukakba méhviaszt tömtek. A korábbi időkből nem sok bizonyítékunk van tömésekről – a középkorban a fogba fúrt lyukakat üresen (értsd nyitva) hagyták. Ami persze további fertőzéshez, vagyis többnyire gyökér-elhaláshoz vezetett. De egy elhalt fog már nem fáj, egy szuvas viszont k*vára!

Aztán Amerikában feltalálták a fogpasztát, mit tégelyekbe töltve hoztak (immáron nagy tételben) forgalomba – és ez megváltoztatta a mindennapos fogászatot, vagyis az orál higiéniát! Innentől nem kellet pisivel fogat mosni, vagy öblögetni, és azért ez nagy dolog volt.

A XX. század hajnalán tehát megszületett az a fajta fogászat, amit (nagyjából) ma is ismerünk és alkalmazunk. És bár az elmúlt 20-30 évben iszonyat fejlődés van e téren is, ezt most nem részletezném. Ennek leírása az orvosi disszertációmba illik, és nem a Holdkomp oldalaira…
Szóval, elő a fogkefét és nyomás fogat mosni!

Utóirat:
… és ha mégis fogorvosra lenne szükségetek, gondoljatok bele mennyivel jobb dolgotok van ma (a modern anesztéziás és egyéb szuper kezelések révén), mint a pár évszázaddal előttünk élő őseinknek!
Ám ettől még valid az, amit mondani szoktam: „Amit a fogkefén és fogkrémen megspórolsz ma (azzal, ha nem mosol naponta 2x-3x fogat) azt bőven kifizeted a fogorvosnak, amikor kezelésre szorulsz!”