Fujicolor C200 35mm
Bár ez alapvetően Dafti területe, de ő épp el van havazódva azzal, hogy nyakig merüljön egy kádnyi negatívban. Ezért ki más fotelszakértene, mint én, ha már filmekről van szó. Aki a régi időkre emékszik, annak az AGFA Vista Plus 200 és a Kodak Color 200 mellett még rémlik a jó öreg Fuji C200. Jellegzetes kékes árnyalata bennem olyan mély, nosztalgikus érzéseket kelt, mint ha visszakatapultáltak volna a nyolcvanas évekbe. A narancssárga arcú emberek, meg az a furcsán delejes szín, ami semmihez sem fogható hangulatával elkápráztat.

A Fujicolor C200 egy egymilliárd éve jelen lévő filmanyag, amit akkor kezdtem el használni újra, amikor ismét elkezdtem filmre fotózni. Mivel mocsadékmódon olcsó, ezért nem sajnáltam elbaszni rá azt a körülbelül ezer forintot, amibe a harminchatos tekercs kerül. Ráadásul C41-es hívási folyamattal előcsalogathatók a képek, ami azt jelenti, hogy be lehet fűzni a klasszikus fotóelőhívó gépekbe. Ez utóbbiakból egyre kevesebb van, de közös tulajdonságuk, hogy nagyon nagyon gyorsan elő tudják hívni a képet – biztos emlékeztek még az egyórás előhívásokra. Aki nem, annak itt az ideje kipróbálni.

Nem igazán szerettem a kezdeti eredményeket vele. Félrebasztam a maradékot a fiókba és olyan filmekkel próbálkoztam, amivel lehetetlen mellényúlni: az Ilford HP5 fekete fehér filmmel, meg a Velviával. Nyilván mindkettő szar eredményt hozott, szóval konstatáltam, hogy ha jó a fényképezőgép, jó a film, jók a fények, akkor bizony a fotós lesz a szar. Szóval betekertem még egyet és kicsit szisztematikusabban álltam hozzá a történethez, aminek a fenti eredményt hozta.
Az állandó kilencvenesévek elejének balatonparti nyaralását hozza. Szinte érzed minden fotón, hogy a fűnek olyan illata van, mint Siófokon, a helyenként felnedvesedett föld szaga is átjön a képeken. Ha Mindenki megőrül a Portráért, az Ektarért, a Velviáért meg a Fuji Proért. Biztos, hogy ha ilyenekkel próbálkoztok, ahogy én is, sírni fogtok a hatezer forintos cehhen a filmelőhívónál, amikor a harminchatból harmincöt kép konkrétan selejtesen lesz exponálva, az az egy meg igazából unalmas.

Ha nem fotóztatok mostanában filmre, próbáljátok ki újra! Vegyetek egy tekerccsel ebből a vacakból és lövöldözzetek el egyet a kis kompakt filmes szarral, ami minden padláson megtalálható. Olyan összehasonlíthatatlan íze és hangulata van a papíron megjelenő emlékeknek, amiket semmilyen szándékosan szemcsézett jpeg nem tud visszaadni.



11 comments