Hagymás csoki? Kell!

Az emberek minden szart megesznek. Szerencsére, tegyük hozzá, különben ma se tudnánk, hogy a fingszagú főtt karfiolból milyen klassz egytálételt lehet készíteni némi darált hússal és jó sok tejszínes sajtmártással.

Szokás nálunk, hogy a mindenfelé jövő-menő kollégák olyan édes vagy sós aprósütiket, csokikat hoznak az itthoniaknak, amik kint helyi specialitásnak számítanak, de errefelé nehéz vagy lehetetlen a beszerzésük. Az erősebb idegzetűek – akik leszarják, hogy utána hónapokig basztatjuk őket ezzel – kifejezetten a botrányos, európaitól lényegesen eltérő ízvilágra utaznak. Egyre nehezebb dolguk van persze, mert most már szinte mindenhol ugyanazokat a vackokat lehet kapni, de azért vannak még sikeres próbálkozások. Így jutottam hozzá a duriános csokihoz.

Hagymás csokiként lett nálunk hírhedt, mert olyan penetráns rohadt hagyma szaga van, hogy két zacskóba csomagolva is éppenhogy meg lehet mellette maradni az irodában. Azt kell mondjam, mi még szerencsésen megúsztuk, mert ez a Délkelet-Ázsiában kapható gyümölcs eredetileg csatorna- és édeskés hullaszagot áraszt. Ezt nem én mondom, mert eddig csak képen láttam, hanem a nálam tapasztaltabb szagértők.

Ha duriánról van szó, általában két hozzáértőt idéznek: Richard Sterling gasztro újságírót, meg azt az Anthony Bourdaint, aki konyhafőnökként megírta a szakmához tartozó narkó, piálások és raktári dugások hiteles történetét, de erről majd máskor.

Disznószar, terpentin és hagyma izzadt edzős zoknival körítve. (R. S.)

A leheleted olyan lesz, mintha a halott nagyanyáddal csókolóztál volna. (A. B.)

Az állaga krémes és puha, állítólag nagyon rá lehet kattanni, de szerintem csak akkor, ha valaki hipozmiában vagy anozmiában szenved, magyarán károsodott a szaglóérzéke. (Tudtátok, hogy vannak szaglási hallucinációk is?! Kávét vagy friss kenyeret én is szívesen haluznék reggelente.) Nagy, tojásdad gyümölcs szúrós burokban, halmokban árulják a piacokon. Felbontatlanul még a szaga is elviselhető, de nyilván kell egy kis vevőcsalogató és ha felnyitnak párat, már kilométerekről lehet érezni a bűzt.

A cuccot egyébként afrodiziákumként és gyógynövényként is számontartják, rosttartalma magas, kalóriatartalma nagyobb, mint a banánnak, tele van vitaminnal, kirángat a depresszióból és egyébként mindenre IS jó. Sajnos a borzalmas szaga miatt ritkán szolgálják fel szállodákban, és szomorú ezt olvasni, de a szingapúri metróra (MRT) sem viheted fel a kedvenc duriánod. (Mivel nincs alá büntetés írva, szerintem csak elkobozzák, ami már önmagában is rendkívüli csapás.)

Hogy mitől olyan kurva büdös?

50 különböző vegyületet sikerült azonosítani a duriánban, de önmagában egyik sem túl vészes: van benne fémes, gyümölcsös, mézes, gumis, hagymás, sajtos, fokhagymás, élesztős, tojásos odor, csak együtt olyan az egész, mintha a szagával akarnának agyonverni. Plusz érdekessége, hogy blokkolja az egyik enzimet (ALDH), amivel a máj bontja az alkoholt, szóval ha vedelés közben eszed, még alkoholmérgezést is kapsz. Állítólag egy kevésbé büdös változatot akarnak majd kifejleszteni, de a hardcore duriánosok már most tiltakoznak, és én is, mert szívesen megnéznék egy durián-surströmming csatát.

Teszik jégrémbe, csokiba (amit ettem, nem volt nagy szám), sütibe, fogyasztják nyersen is, szóval a fanyalgóknak, akik már a zabkására is húzták a szájukat, csak azt tudom mondani, amit a második világháborút túlélt nagyanyám: Majd még megennétek!