Halászlé

Bernardéknál székelykáposzta a menü, Vau steaket éget szenesre, nálunk pedig halászlé a vacsora, ha beköszönt a szenteste. Én a bajai vonalat jobban kedvelem, mint a szegedit, szóval idén is az lesz. Nagyon hálás ez a verzió, mert viszonylag kevés idő/energia befektetésével egy baromi jó kaját tudunk az asztalra tenni. Próbáltam már a passzírozós módszert is, de az számomra kicsit pepecs, elveszi az igazi bajailé-életérzést. Szóval mi kell hozzá?

• ponty
• kárász (opcionálisan törpeharcsa mellé)
• hagyma
• só
• pirospaprika
• cseresznyepaprika
• gyufatészta

Eddig tartott a klasszikus bajai recept összetevőinek a listája, én még egy picit szoktam rajta csavarni, mert a kezem ügyébe készítek pár apróságot:

• fokhagyma
• bors
• sör

Kezdjük a lényeggel, a hallal. A kárász az íze miatt kell a lébe, nagyon jó zamatot ad neki. 3-4 kiló pontyhoz nagyjából egy-másfél kiló kárász kell. Ezeket elég csak megpucolni, kibelezni, nem kell darabolni, irdalni meg pláne tilos! Ha van kéznél törpeharcsa, az is mehet bele, ugyanígy. Pontyból úgy válasszunk, hogy ha mondjuk 4 kilónyi potykára van igény, akkor inkább kettő darab 2 kg körüli halat vegyünk. Sokkal jobb íze van, és lényegesen kevesebb rajta a zsír. Valamennyi zsiradék amúgy kell, ami kifő a halhúsból, hogy a paprika szépen fel tudjon oldódni. De ha a lé tetején vastagon áll a zsír, az rossz, értem?

Szóval ott tartunk, hogy megvan a hal, szépen megpucolva, a ponty patkókra vágva. Jó alaposan be kell sózni mindent, és pihentetni legalább egy órán keresztül. Addig se lazsáljunk, pucoljunk hagymát, és vágjuk apróra. Én egy kiló halhoz egy öklömnyi fej hagymát rakok, nem kell félni tőle, csak bátran. Ha túléltük azt, hogy a taknyunk-nyálunk egybeszakadt a nagy aprításban, akkor megihatunk egy sört.

Ezután kell egy jó nagy edény, az ideális a bogrács, természetesen. A hagymát, és a halat bele kell rakni, és felönteni vízzel, hogy szépen ellepje. Az okosok azt mondják, hogy egy kiló halhoz kicsivel több, mint egy liter víz kell. Én szemre szoktam, nagyon nem lehet elszúrni. Pattintsunk a bogrács alá némi tüzet, a legjobb természetesen kint a kertben, fával tüzelni. A bogrács alatt égő tűz füstje is hozzájárul az igazán jó lé ízéhez. Egy valamire kell figyelni, legyen alatta rendes, lobogó fajer, ne csak úgy ímmel-ámmal. Ha bent a konyhában főzünk, akkor sincs tragédia, de abban az esetben is jó nagy lángon dolgozzunk!

Ha már bugyog a víz, hagyjuk a habját elfőni, és mehet bele a pirospaprika. Én olyan 4 evőkanállal szoktam minimum, de ez függ a paprikától is. A bolti nem szokott olyan jól fogni, mint egy igazi házi készítésű. És ezen a pontos szoktam egy kevés fokhagymát belenyomni, meg őrölt borssal finoman megszórom a tetejét. Ennyit a szentségtörésről.

Bontsunk egy sört, és hagyjuk rotyogni a levet, kevergetni nem kell, maximum picit forgathatunk a bográcson, de ne törtjük össze a halat! Közben meg kell kóstolni sóra is, és ha sótlan (az lesz), akkor korrigálni ezt a tarthatatlan állapotot. Idővel bele lehet dobni a cseresznyepaprikát is, arra kell figyelni, hogy nehogy eldurranjon, mert akkor elég sziszegős lesz a hallé. Ha már több, mint 20 perce fő a cucc, mehet bele a belsőség (tej, ikra), persze ha van. Forrástól számítva kb 35 perc, és készen is vagyunk. Tovább nem szoktam főzni, mert szétesik a hús, az meg utálatos dolog. Ja, remélem időközben senki sem felejtette el kifőzni a gyufatésztát…

Bogrács az asztalra, tészta a tányérba, rá a lé. Akinek kell bele erős, az a cseresznyepaprikákat szétnyomhatja a tányérjában. Jó étvágyat!