Hétköznapi csontbrigád 3.0: beton balkonláda felújítás
A szomszéd festő gyerekkel soha nem találkoztam, nem vagyunk ismerősök a facebookon, nem futunk össze a lépcsőházban, újévre sem küld sms-t. Anyámé bezzeg küld. Úgy írja alá: Balázs, a festő. Anyám persze nem válaszol, pedig írhatná: Hasonló jókat kíván K.né, a nyugdíjas.
De hagyjuk most Balázst és vegyük a szomszéd föstőt, aki számomra olyan, mint Colombo felesége: csak beszélgetésekben létezik, de a keze nyomával állandóan találkozom a környéken. Ez pár hete egy beton balkonláda formájában manifesztálódott, és azóta esz a megveszekedett fene.
Amíg nem láttam rá az ő csodálatosan sima peremű, halvány tojáshéjszín ládájára, meggyőződésem volt, hogy ezek nem tudnak máshogy kinézni, csak ahogy a házgyári isten anno megteremtette: rücskös rondán, némi szürkészöld zuzmó patinával. Az már csak hab a tortán, hogy a láda belseje ki van kenve valami fekete anyaggal, ami elkezdett felpattogzani (ld. címkép).
Az irigység vágyakozást szült, a vágyat pedig tett követte volna, de rögtön az elején felmerült pár kérdés.
1.Mivel lehet egyáltalán kijavítani a kb. 4 cm széles szegélyt? Mert ez volt a randa igazán. Meglátszott a hiányzó kavicsok helye, plusz él sem volt rendesen. Kurva sok keresgélés után – és ezt úgy képzeljétek el, hogy letört betonerkélyek és lépcsők javítását néztem végig vagy harminc lépésben – arra az elhatározásra jutottam, hogy nekem valami max. 2 lépéses megoldás kell, mert a 30 lépéshez egyrészt nincs idegzetem, másrészt semmi olyat nem akarok venni, ami 5 kilónál nagyobb kiszerelésű. Végül a kültéri glett mellett döntöttem. Még soha nem gletteltem, de bíztam a képességeimben. Mint később kiderült, kár volt.
2.Hogyan tudok olyan gyönyörű élt csinálni, hogy majd megszólal? A megalkuvók feltehetnék a kérdést, hogy minek él egy nyomorult balkonládára? Azért bazdmeg, hogy ne nézzen már ki azbesztmegbaszta módon, mint ami csak oda van dzsanázva, hanem legyen már normális. Élvédőre gondoltam, de ezek általában hosszú alumíniumprofil formájában kaphatók, nem férnek a kocsimba, plusz kell hozzájuk valami vágóeszköz, mert a metszőolló nem viszi. Ráadásul túl szélesek is erre a 4 cm-es peremre. Ide 2×1,5-ös kéne, ha mindkét oldalról meg akarnám csinálni, míg ezek inkább 2,5-3,5-ösek. És mivel a balkonláda trapéz alakú, nem 90 fokos kell, hanem olyan, ami kisebb szöget zár be, magyarán nekem még hajlítgatni is kéne a cuccot. Sanszosnak látszott, hogy ennyi feltételnek nincs élvédő, ami megfelelne, de aztán kaptam egy Rigips Levelline-t. Papír és műanyag keveréke, tekercsben kapható, ollóval is vágható, kézzel formázható élvédő. Csak 25%-kal drágább, mint az alu. Hát nem megéri?! Mint később kiderült, nem.
3.Mi az a fekete anyag, amivel a balkonláda ki van kenve és mi célból? Vajon visszafordíthatatlan katasztrófa következik be, ha eltávolítom? Mert azokat különösen szeretem. Annyi biztos, hogy valamikor folyós lehetett, mert az oldalfalakon éppen csak meglátszik a feketeség, a láda alján viszont szépen összegyűlt. Talán szigetelésre szolgál, és ha tippelni kéne, a szurok-kátrány-bitumen hármasa közül válogatnék, mert ezekről tudom, hogy van folyékony halmazállapotuk, feketék és szigetelnek. Mivel részben felpattogzott, gondoltam, felfeszegetem: jöjjön le, aminek jönnie kell, addig úgysem lehet ráfesteni.
Itt nem később derült ki, hogy ez baromi rossz ötlet volt, hanem azonnal. Addig feszegettem ugyanis, míg kifeszítettem valami dugó alakú izét.
Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy az én balkonládámból nyílik a pokol harmadik kapuja.
Éreztem, hogy ezt sürgősen vissza kell zárni, mielőtt kiszabadulnának az ősi démonok, de egy egyszerű glett kevés ide, ahhoz túl mély a lyuk. Először egy parafadugóval gondoltam helyrehozni a dolgot, de az nem volt elég széles és picit snassznak is tartottam. Aztán belepróbáltam egy matrjoska babát: stilizált emberáldozattal, az orosz Kőmíves Kelemennével próbáltam betömni az alvilág száját, de a baba derékbősége meghaladta a bejáratét! A pokolnak végül meg kellett elégednie egy saját kezűleg, fűrészlappal faragott hungarocell dugóval.
A kezdeti ijedség után túl vagyok a nehezén. A kis drót fogkefémmel végig vakarásztam a zuzmókat, egy felhőszakadással megoldottam a pormentesítést, széthánytam egy csomó glettgombócot – az anyagveszteség kb. kétharmad – és befalaztam pár hangyát. Beépítettem továbbá egy 55 cm-es élvédőt, ami a teljes kerület kb. 8%-a, ezzel rögtön a duplájára emelve az erkély összértékét, és még a pokol bejáratát is visszafalaztam. Hát kell ennél több egy gyönyörű hétfőre?
A festés van még hátra, de azzal várok picit, nehogy beleőrüljek a boldogságba, mikor kész.