Hogy basztam el egy teljesen jó tarját

Szomorú történet következik.

A szar tarja kálváriája a mikróval kezdődött, sikerült a kiolvasztás során félig megfőzni, ettől érdekes, ázott kartonra hasonlító állagot kapott, akkor még nem tudtam, hogy az íze is olyan lesz. A biztonság kedvéért vajon megpirítottam az OSB-lapokat, némi olívaolajjal vegyítve, hogy ne égjen le, aztán adtam hozzá bort – ez általában bevált, de tudom, elmehetek a picsába, amiért mirelit hússal kezdtem hozzá, érezhettem volna, hogy ez nem fog így összejönni. Egy megtört fokhagymagerezd, babérlevél, kakukkfű ment hozzá, mellé pedig szedtem az őszi erdő egyik utolsó mutatványából, a mutatós gyűrűs tuskógombából is. Ezt is elbasztam.

https://www.youtube.com/watch?v=P_YVvNrQ6fs

A gyűrűs tuskógomba egyébként egy őszinte műfaj, kinő bármi kidőlt szaron, ha szerencséd van, a kertben is, legfeljebb a sárga kénvirággombával lehet összekeverni, ha nagyon igyekszel és nagyon meg akarsz halni. Nehéz, mert szar íze van, de külföldről már érkeztek beszámolók halálos áldozatokról, de összekeverni is nehéz, mert gyűrűs tuskógombának, mint neve is mutatja, van gyűrűje, avagy gallérja. Valószínűbb, hogy valami irdatlan fosást okoz, de nem érdemes kísérletezni. Egyébként a tuskógomba is mérgező, legalábbis addig, míg nem főzöd húsz percen keresztül, na, valahol itt basztam el: a váltott víz túlzott elővigyázatosság, mert minden ízt kifőzöl vele a gombából, bőven elég leönteni az első vizet, ugyanis ez a jószág nyálkás, kicsit undorító, de roppanós állagú, kínai stílusú ételekhez simán el tudom képzelni, de most nem ez volt a cél. Egyébként gombapörköltbe sem rossz, mondjuk optimális esetben ebbe kerülhet más is, mivel őszi gombáról van szó, ez általában őzláb vagy valami fenyőtinóru lehet, a mostani időjárási viszonyok miatt viszont egyelőre ezekből nem találtam, igaz, nem is kerestem – kéne még víz, meg nem kéne, hogy bebasszon a fagy.

Amit szerettem volna: blansírozott, roppanós gomba, a hús boros-vajas szaftján lepirítva rösztivel és tárkonyecetes-tejfölös-kovászosuborka-salátával. Ezzel ki is fogytam a kötőjelekből, holnapra már nem marad, a koncepció viszont adott: ha már van gomba, használjuk ki, a tárkonyecettel szintén ez a helyzet, bár ehhez tavalyit használtam, az idei még nem érett össze, bár egy hét után már szépen színesedik. A gomba tönkjét levágtam, a gyűrűt eltávolítottam, csak a fejeket raktam fel főni kalapbőrrel együtt, ezt nem érdemes és nem is lehet pucolni. Maga a bőr is nyálkás, az első főzővíz is, ezt vagy leöntöd, vagy nem, én itt követtem el a hibát, érdemesebb lett volna mondjuk negyed órát főzni, aztán lepirítani vajon és bedobni a hús mellé, így minden ízt kilúgoztam belőle. A hús is szar lett, ízetlen, száraz, de legalább nem kemény, mindezt a párolásnak és a fantáziamentes fűszerezésnek köszönhetjük, no meg a mikrónak – nem katasztrofális, de szar. A tárkonyos salátában látok még fantáziát, de szerintem nem árulok el nagy titkot azzal, ha megmondom, hogy az is szar lett, joghurttal, tzatzikiszerűen, épp egy csepp tárkonyecettel, esetleg friss tárkonnyal jobban működne.

Azért ettem egy szendvicset, miután végigutáltam a menüt, az is valami.