Hogyan kell hajót bérelni és ki bérelhet hajót?

Akinek kedve van hozzá, leginkább. De ami igazán fontos: a társaság.

Hajót bérelni viszonylag egyszerű, mert az internet teli van vele. Számtalan brókercég létezik és ezertől meg egytől lehet hajót bérelni, nagyjából azonos áron. Ezek a cégek vállalják a skipper (kapitány) és a hosztessz (hajózási segéd és hajóvezető hölgy) közvetítését is. Nem kell mást tennünk, mint egy kis guglimunkával találunk valakit, aki ezzel foglalkozik és ezekután ajánlatot kell kérni tőle, majd ha tetszik a hajó, foglalni.

Egyszerűnek hangzik, igaz?

Van pár kihívás ezzel kapcsolatban. A bérelni kívánt és bérlésre érdemes hajók 36 lábnál kezdődnek. Sportosabbak persze kivehetnek ennél kisebb hajókat is, azokat jellemzően kevesebb emberrel érdemes használni. Egy 33-mas Elan például gyönyörű és sudár jószág: egy négy fős kanbulinak tökéletes helyszín.

Megéri bérelni? Nem.

Ugyanis a kulcs ezeknél a hajóknál a kabinszám. A kis Elan ugyan nagyon kis fasza hajó, könnyű vele kikötni, mert nagyjából mindenhol elfér, tengeri viszonylatban egészen apró. A hátránya viszont ugyanez: jobban ki van téve az időjárásnak, lassabb is, mint a nagyobb társai és tetejében szűkösebb is. A négy főt szükség esetén fel lehet tuningolni hatra, de az már kimondottan komoly kibaszás mindenkivel szemben.

Így néz ki ugyanis egy kis Elan alaprajza, egy farkabinnal, egy orrkabinnal és a szalonban a két kanapéval, ami szükségágyként pont olyan komfortot nyújt, amit elképzelünk róla. Huszonévesen még lehet adni a faszagyereket, de afelett a harmadik átvitorlázott és este átokádott nap után a fasznak sincs kedve a priccsen aludni. Hasonlóképp az orrkabin is meglehetősen szűkös: 180 centi felett garantáltan összeérnek a lábak, ami a fiúkoleszban is erős, nem hogy kinn a tengeren.

Fajlagosan ez összesen igazából négy férőhelyet jelent és ha bérelünk skippert, akkor meg is telt a hajó, hacsak nem akart valaki még a nappaliban aludni. Ráadásul a hajó nem igazán rentábilis, mert nem sokkal olcsóbb, mint nagyobb társaik.

Oké, de akkor hol van a “rentábilisség” határa?

Először is: a legtöbben úgy mennek el vitorlázni, hogy nem hogy jogsijuk nincs, de életükben nem jártak még hajón. Ez nem baj, én is előbb voltam vitorlás túrán, mint hogy bármi közöm lett volna hozzá. Ami nem gond, csak az ember az életben nem fogja tudni kihámozni a teljes költségeket, ha semmi tapasztalata nincs.

Nos a vitorlázás során vannak fixnek mondható költségek, amikkel bármekkora hajó esetén számolni lehet:

• Kikötői díj: egy hét alatt legalább öt kikötőben meg fogtok állni és kikötőnként körülbelül 100 eurót kell fizetni zuhanyzásra, áramfelvételre és ivővízre. Néha éttermeknél is ki lehet kötni, ezek általában belekalkulálják a fogyasztásba azt, hogy ott vagytok éjszakára. Lehet bójára is kikötni, ami jelentősen olcsóbb, de azért is pénzt szoktak szedni, körülbelül ennek az összegnek a felét. A kikötői díj hajómérettől függ, de nem igazán “erősen”. Ha nagy luxusdögökkel mentek, akkor azért 20%-ot érdemes rászámolni. Így az összeg egy hétre: 500 eur.
• Transit log vagy takarítási díj: ez a díja annak, hogy a hajót kivakarják a szarból a túra végén és a túra elején tisztán és hibamentesen kapod meg. Ez cégenként változik, de nem mutat nagyon nagy szórást: a legkisebb és a legnagyobb hajóra is körülbelül ugyanannyi. Nevezhetjük kezelési költségnek meg bárminek, de igazából a hajó kikötői felkészítését, azaz főként a takarítást jelenti. Ez egy turnusra általában 150 eur.
• Külmotor: mókásnak tűnik, hogy mi a lófasznak egy plusz motor a hajóra, de az a helyzet, hogy ha egy hatfős társaság akar kimenni a gumicsónakkal kajálni, akkor evezgetve beletelhet egy órácskába, mire mindenki kiér a gumicsónakkal. Plusz ha sokáig terheled a csónakot, akkor az nem érzi a kilométereket: simán lehet, hogy félúton pumpálgathatod is, amikor a második, harmadik kör emberért jön vissza. Erre való a külmotor, aminek általában külön díja van, de érdemes belealkudni, mert ortó nagy szopás evezgetni a kikötőkben. Nem beszélve arról, hogy nem kimondottan higiénikus egy városi kikötő: mondhatni úszol a fosban, magyarán jobb minél kevesebb időt tölteni a csónakázgatással. Kb. 80 eur.
• Üzemanyag: a dízel nincs ingyen és nem mindig van szél. Plusz a tenger nem a Balaton: ha megcsúszol az idővel, akkor elképzelhető, hogy az örömvitorlázás kegyetlen dízeles teperésbe fullad, mert be kell érni a kikötőbe, különben nem lesz helyed. Egy hajó üzemanyagtankja hatalmas, de mindig teli tankkal kell átadni. A modern hajómotorok körülbelül 4-5 litert esznek óránként és azért elég ritka, ha napi két óránál többet kell motorozni, de volt már rá precedens, hogy egy külső szigetről tükörsíma, de tényleg teljesen síma vízen jöttünk órákon keresztül a kikötőbe, hogy le tudjuk adni a hajót és rengeteg üzemanyag fogyott. Érdemes számolni egy 60-70 literrel, szóval a 100 eur nem túlzás.
• A skipper díja: ahogy mondtam, nem mindenki megy el a jogsi után hajózni, de nem is nagyon ajánlott. Érdemes skippert bérelni, különben nagy baj lehet. A skippernek az a szakmája, hogy mazsolákkal akár egyedül is kitegye a hajót a partra és felelősséget vállal a hajóért. Cserébe persze megkérik az árát, de ilyen ez a popszakma. Érdemes magyart választani, mert vele lehet rendesen kommunikálni, de aki értékeli, hogy egy helyi erő viszi, annak az is megér egy próbát. Általában otthonosan mozognak a kikötőkben és ők tényleg készség szintjén kezelik a hajókat. Változó az árszabásuk, de jellemzően 100-150 eur. naponta a díjuk. Így érdemes körülbelül 1000 eurt számolni a hétre. Azért sem túlzás ennyit számolni, mert a magyar skippereknek van az a szokása, hogy az élelmezésükről gondoskodni kell. Nem tudom a legutolsó trendeket, de ez minimálisan meg tudja még tolni a büdzsét. Van, aki olcsóbban is eljön, de ez az átlag.
• Kaucióbiztosítás: ez egy nagyon vicces intézmény, de érdemes megfontolni. A kaucióbiztosítás arra való, hogy a hajóért le kell tenni általában 1000-2000 eurónyi kauciót. Ez az a pénz, amiből minden kárnak az önrészét levonják. Nagy félreértés azt hinni, hogy ezzel az összeggel felel valaki a hajóért: ez igazából nem így van. Kisebb sérüléseket megoldanak a biztosítóval, a nagyobb károkban van szerepe, de ott meg szélsőséges esetben efölé az összeg fölé is mehet az “önrész”. A kaucióbiztosítás arra hivatott, hogy ne kelljen fizetni semmilyen önrészt, ha valami baj történik. Főleg kezdő hajósoknak, haveri skippernél hasznos feature. Változó a díja, többnyire ilyen 2-300 eur, ami nem jár vissza, ellentétben a kaucióval.

Ebből kijön, hogy a hajóbérlésen felül még van körülbelül 2000 eurónyi költségünk, amit szét kell dobni a társaságban. És mindegy, hogy egy ladikot bérelsz, vagy egy fregattot.

Ez ijesztően hangzik, igaz? Az is, ha négyfelé dobjátok és kibéreltek egy 33 lábas hajót. Na de mi van ha hatan béreltek egy 36 lábast? Vagy ha nyolcan egy 40 lábast? Ha a skipper egyedül alszik a nappaliban, a fenti fix költségekkel, akkor így néz ki:

• 33 lábas hajó díja kb. 1200 eur egy hétre, maximum 2 kabin – 4 férőhellyel: 800 eur
• 36 lábas hajó díja kb. 1500 eur egy hétre, maximum 3 kabin – 6 férőhellyel: 580 eur
• 40 lábas hajó díja kb. 1800 eur egy hétre,  maximum 4 kabin – 8 férőhellyel: 475 eur

Na azért ez így mindjárt jobb, nem? A kihívás csak az, hogy össze kell szervezni egyszerre nyolc embert és ha nem párok mennek, akkor eléggé összeszokós az első pár nap, amikor együtt alszotok egy viszonylag kicsi kabinban. Meg persze a nagyobb hajó azért kicsivel magasabb költségeket jelent, mint a kisebb, de gyorsabb és komfortosabb is egyben.

Természetesen semmi nem akadályoz meg senkit nem a teljes kihasználtsággal vitorlázni menni. Persze mindig rizikósabb kisebb személyzettel a tengerre merészkedni, de egy picit mindig komfortosabb. Aki fél az összezártságtól, azt megnyugtatom: egy negyven lábas hajón szinte elveszik nyolc ember.

Gyakorlatilag reggel 9-10 órától vagytok együtt délután 6-7-ig, amikor kaja és piabeszerzés van és városnézés. A kettő között meg főzés, búvárkodás és fürdés, valamint vitorlázás. Ezért ha össze tudtok szervezni 6-8 vállalkozó kedvű embert ugyanarra a hétre, akkor mindenképp javaslom kipróbálni: egy életre benne lehet ragadni.