Hojszanász az avaron – karfiolgőz, avagy hogyan fingjuk tele a lakást
Leginkább karfiollal érdemes zárni az indián nyár utolsó sugaraival beragyogott nyárias konyhánkat.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új hojsza-szárnyak
…
Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,
Valahol az Őszben megállunk
…
S lehullunk az őszi avaron
Aztán jöhet a lesütött oldalas szezon, nehéz húsok, sűrű levesek és főzelékek.
York már korábban megénekelte a karfiol dicséretét, ahhoz nem is lehet túl sok mindent hozzátenni.
Viszont amikor már közeleg a tél, de még nincs igazán fűtési szezon, valamit kezdeni kell, a lakást otthonosan be kell fingani fűteni.
A nyárra hanyagolt izzasztó Karancs sütők még a fűtésre szánt gázkészülékek teljes téli beüzemelése előtt pont azzal a pár fokkal (Celsius) fel tudják emelni a beltér hőmérsékletét, amitől a kedvünk is picit jobb lesz és a lábunk sem lesz vádliközépig jégcsap.
A karfiol talán nem is annyira megosztó étek, mint a lecsó. Vagy a Gordon bleu.
De az elkészítésénél azért jól körülhatárolható irányzatok bontakoznak ki. Vannak az apróra szedős rózsázók, akik ugyanúgy mindig letorzsázzák tövig, mint ha csak nem lenne holnap és öt perces krémlevesekből állna az élet.
És van a rurális vonulat, akik ha tehetnék, még a tehénből is kiennék a torzsát.
A kettő közt érdemes megcélozni a kényes egyensúlyt: a karfiol rózsái legyenek méretesek, de azért ne rágcsáljunk fás növényi törzseket, ha nem muszáj.
Amikor bedobjuk csak simán lobogva forró vízbe és épp annyira blansírozódik, hogy roppanós maradjon a szára, a rózsái pedig ne ázzanak taknyosra, hanem rössenjenek, akkor járhatunk a helyes úton.
Lásd címlap, a gőzölgő jénaival.
Innentől több iskola is létezik, nem érdemes elfelejteni, hogy tökéletes vegán kaja tud lenni a hús elhagyásával, tejföllel, rizzsel és sajttal csak úgy, tojással kikevert tejföllel akár.
De mi húsevők vagyunk, úgyhogy egy egész karfiolhoz kell a fél kiló darált (30%-os zsíros sertéshús, mert az kell bele a hagyma és paprika méltó kioldásához), 25 dekából kifőtt rizs (pro-tip: a karfiol visszamaradt főzővizében is el lehet készíteni), egy fej hagyma, három gerezd fokhagyma, szegedi édes-nemes paprika, só, bors legyen a karfiol útitársa.
A zsíros sertéshúst szépen le kell pirítani hagymával. Hagyjuk meg az étolajat másnak, dolgozzon csak a saját zsírja. Hogy ne keseredjen meg, a végén illendő hozzáadni az őrölt piros paprikát és a fokhagymát, a zsírban oldódnak. Túlsózni nem érdemes, de a durvára tört friss színes borsot bírja. Így végül a rizzsel összeforgatás után óvatosan a karfiolhoz lehet keverni.
Időnként elfelejtik, hogy a tejfölt nem bele kell rakni, hanem csak a tetejére. És ha már a tetején van, akkor meg lehet szórni sajttal. És ha már megszórtuk sajttal, meg lehet szórni nagy szemcséjű kézműves vagy házi fehérmorzsával, akkor szépen meg is fog pirulni olyan ropogósra, hogy magában azt ennéd és ha nem figyelsz, véletlenül azt lopják le elsőként a szedéskor felkockázás után a szomszéd kockákról is, hogy hoppácska, ez véletlen volt (dehogyis).
És aztán rendesen szomorkodhatunk, hogy mire elkészült, felkockázódott és egy kisebb kerti dolog után visszaértünk magunknak is szedni a konyhába, ha csak két vendég van a kiscsaládon kívül, már mind el is fogyott, nem marad más, mint az összedzsuvázot edények után a mosogatás.
Na jó, de megint?
Korábbi fingteóriai adásunk itt volt olvasható:
