Hurrikán. Vagy tájfun?

Az elmúlt napokban vezető hír volt, hogy a Harvey névre keresztelt hurrikán rekord mennyiségű esőt pakolt le Texas és Louisiana államokban, ezzel brutálisan nagy károkat okozva. Az anyagi károknál sokkal nagyobb baj, hogy közel 40 ember is életét vesztette a viharban. Nézzük hát meg, hogy miként alakul ki egy ilyen félelmetes erejű természeti jelenség a mi békés kis bolygónkon!

A Föld légköre 6 szintből áll, mi a legalsó rétegben tengetjük életünket, nevezetesen a troposzférában. Ez a legizgalmasabb rész is amúgy, már ha az időjárás szemszögéből nézzük, ugyanis a meteorológiai jelenségek túlnyomó többsége itt játszódik le. A troposzféra az Egyenlítő környékén akár 20 kilométer vastag is lehet, míg a sarkköröknél a hideg téli estéken mindössze 7 kilométerre nyúlik a felszín fölé. Nevét a görög tropos szóból eredeztetjük, ami valamilyen kevergő mozgást jelent. Meglehetősen jó névválasztás, mivel a légkör ezen szintjében sosem találunk nyugalmat, minden pörög-forog, áramlik, keveredik.

A trópusi ciklon (másnéven hurrikán) rendkívül meglepő módon a trópusokon alakul ki. Ebben a térségben található meg ugyanis mindaz ami a születéséhez kellhet, nevezetesen nagyon meleg és nagy kiterjedésű vízfelület, valamint párás és szintén magas hőmérsékletű levegő. Aki nem lazsálta el az általános iskolai fizikaórákat az tudja, hogy a meleg levegő felfelé emelkedik. Amikor az áramlás eléri a harmatpontot akkor a levegőből kicsapódik a benne lévő vízgőz, ezt hívjuk kondenzációnak. Ez az a pillanat amikor az emberi szem számára is észlelhetővé válik a folyamat, ugyanis megjelenik az első felhőfoszlány az égen amit további fehér pamacsok követnek. Hamarosan gomolyfelhők alakulnak ki, aki a vitorlázórepülés bármilyen formáját űzi, az ebben a pillanatban kerül heves izgalmi állapotba, ugyanis ezek a felhők jelzik, hogy aktív feláramlás van jelen a közelben. Aztán a mosoly hamar lelohad, ugyanis a felhők függőleges növekedése nemigen hagy alább, kialakulnak a jellegzetes tornyok, amik semmi jót nem jelentenek a levegőben tartózkodók számára. A túlfejlődés simán 10 kilométeres magasság fölé terjedhet, közben a Coriolis-erő hatására elkezd forogni a rendszer, az északi féltekén az óramutató járásával ellentétesen, a délin pedig vele megegyezően, kialakul a jellegzetes ciklonális mozgás. Mi van akkor, ha pont az Egyenlítő fölött történik a mi kis folyamatunk? Semmi, ugyanis ott a Coriolis-erő annyira gyenge, hogy konkrétan nincs. (De megnéznék ott egy kádleeresztést…)

Ezen a ponton még semmi drámai nincs egyébként, kiadós zivatarok alakulnak ki a térségben, de kb ennyi, ami említésre méltó. A problémát az okozza, hogy a gomolygó felhők alatt bizony ott van a meleg és párás óceán, ami alulról tovább fűti a levegőt, ezzel jelentősen megnöveli a felépült rendszer belső energiáját, gyorsul a felhőképződés. A felhőképződés közben felszabaduló energia pedig még tovább erősíti a folyamatot. Egyre erősebb a feláramló levegő sebessége, és mint tudjuk, ahol feláramlás van, ott leáramlás is a másik oldalon. Ez egyre nagyobb nyomáskülönbséget okoz, ami viszont a kondenzációra van jó hatással, egyre több és több energia szabadul fel.

Látható, hogy a folyamat itt már öngerjesztő, életre kelt a mi kis hurrikánunk. Az említett nyomáskülönbség nagyon jól megfigyelhető már, ugyanis kialakul a vihar szeme, ami több 10 kilométer átmérőjű, és meglepően békés hely. Itt a legalacsonyabb a légnyomás a rendszerben, a levegő lefelé áramlik, éppen ezért felhők sem képződnek. A szem határain hatalmas felhőfalak helyezkednek el körkörösen, itt viszont már nem annyira jó tartózkodni, ugyanis a legerősebb szelekkel itt találkozhatunk, a rendkívül heves feláramlás a troposzféra tetejéig keni szét a felhőket, amikből dől a víz közben. A ciklon a már említett Coriolis-erő hatására nyugati irányba húzódik, a karibi térség és az USA déli államaiban a meteorológusok elkezdenek kurvára izzadni. A vihar útját viszonylag jól meg lehet tippelni amíg az óceán fölött mozog, szóval fel lehet készülni az érkezésére időben. Nagyon szerencsés esetben ha az óceán hőutánpótlása valami miatt csökken, akkor a hurrikán is szép lassan megszűnik, mivel már nincs meg a plusz energia ami életre keltette.

Szóval a meteorológusok veszettül számolnak, műholdképeket nézegetnek, próbálnak minél több adatot beszerezni, hogy a lehető legpontosabb becslést tudják adni a vihar erősségéről és a vonulásának az útjáról. Meglepő módon hiába állnak rendelkezésre elképesztően fejlett műholdak, azok nem tudnak teljesen pontos adatokkal szolgálni a szélerősségről, légnyomásról, páratartalomról, stb. Magyarul valakinek oda kell mennie a kis műszereivel, és megmérni az értékeket. Ezt a nem túl hálás feladatot a viharvadászok kapták meg, speciálisan erre a feladatra kialakított P3 Orion, Gulfstream IV, valamint Hercules gépekkel repülnek a vihar közvetlen közelében, illetve sokszor a kellős közepében. Ez ugye a vihar szemében nem nagy szám, tekintve, hogy ott rendkívül nyugodt körülmények vannak, nem mellesleg gyönyörű látvány is. Csakhogy oda el is kell jutni, át a falakon ahol a természetanya a legrosszabb formáját hozza éppen, üvöltő szelek és ritkán látott esőmennyiség várja a személyzetet. A turbulencia extrém erős, a fedélzeten nem lehet semmi sem, ami nincs lerögzítve, a „Kapcsolják be öveiket” felirat itt nem ajánlás… Valamiért a gyengébb gyomrúak nem jelentkeznek az állományba, furcsa ez. A kivételesen bonyolult feladatok ellenére szerencsére ritkán történik baleset, a személyzet kiváló kiképzése és a gépek masszív felépítése a legtöbb esetben hazajuttat egy darabban mindenkit.

Miután megvannak a hőn áhított adatok akkor már viszonylag pontosan ki lehet találni, hogy veszélyes-e a hurrikán, és ha igen, akkor mennyire. Megállapítják a fokozatát, a várható partot érésének a helyét, és ezek alapján értesítik a megfelelő hatóságokat. Amikor szárazföld fölé kerül a hurrikán ott rendszerint óriási károkat okoz. A szélerősség gyakran 200 km/h óra fölött van a legaktívabb pontokon, a magtól több mint 200 kilométer távolságra lévő területeken is trópusi vihar erősségű szél tombolhat. A leszakadó eső pedig – mint ahogy láttuk az elmúlt napokban is – városokat áraszt el, megbénítja az életet, és közvetve egyéb katasztrófákat is eredményez, lásd a felrobbant vegyiüzemet.

A jó hír az, hogy mivel már nincs az óceán fölött így megszűnik az utánpótlás, ami táplálta a vihart, így a rendszer belső energiái csökkennek. Innen már csak idő kérdése, hogy mikor szűnik meg a tombolása. Persze ez csekély vigasz annak, aki az útjába kerül. Látva az utána maradt pusztítást joggal feltételezhetjük, hogy a hurrikán egy kurvára gonosz dolog, és otthonra meg pláne nem kéne. Azonban a helyzet az, hogy egy komolyabb hurrikán, ami felfoghatatlanul nagy energiákat szabadít fel a légkörben az komoly szerepet vállal a Föld hőháztartásának az alakításában. Vonulásakor a trópusi meleget magával sodorja a mérsékelt égövbe, ezzel kiegyenlítve a túl nagy hőmérséklet különbségeket.

A cikkben eléggé elítélhető módon csak a Karib-térség ciklonjaival foglalkoztam, de ne gondoljuk, hogy a Csendes-óceán fölött nem alakulnak ki ilyen helyes kis viharok. Az abban a térségben létrejövő trópusi ciklonokat tájfunnak nevezzük, vonulásukkal sok-sok vidám percet okoznak a Csendes-óceán északnyugati térségében élőknek. Szóval a japókra is rájár a rúd, bár ez még nem indokolja, hogy ilyen perverz beteg állatokká váltak az évek során…

Végezetül egy videó, amin látszik, hogy milyen is berepülni vihar szemébe.