Időigényes hobbik: a mumifikálás

Volt már veled valaha olyan, hogy hirtelen mumifikálni támadt kedved, de nem volt rá időd? Van megoldás!

Nem kell feltétlenül a nagymamával kezdeni a projektet, hagyjátok inkább lekvárt főzni, egyébként sem árt először kikísérletezni, hogy hogyan kell turmixot csinálni valakinek az agyából, mielőtt nekiesnétek a botmixerrel és egy szívecskés szívószállal szegénynek. Jó hír, hogy a kutya is megmaradhat, a macskával meg, ha már egyiptomi kikapcsolódást választott az ember, jobb nem ujjat húzni, majd ha méltóztatik meghalni, esetleg lehet vele próbálkozni, de arra meg valamiért érzékenyen reagálnak az életben hagyott családtagok, így ha zavartalanul akarunk hódolni ennek az ősi és szép szakmának, ami majdnem annyira üdítő, mint a makramézás, lépésekben kell haladnunk. A megoldás a bogár, és ha már bogár, legyen skarabeusz, így valamennyire megőrizzük a dolog egyiptomi jellegét.

Ezt nem is én találtam ki, hanem külön kísérleteket is folytattak ez ügyben, persze hol máshol, mint a Kairói Egyetemen: arra voltak kíváncsiak, hogy hogyan lehet a Tescóban kaphatónál is gazdaságosabb múmiákhoz jutni. Az alaphelyzet egyszerű: kell hozzá meleg, lehetőleg nátronsó, meg szárazság, így nem nagy kunszt mumifikálódni – de túl sok a véletlenszerű tényező, ez olyan, mint a korongozás és az elbaszott hamutálak, és hát ki akarna egy elbaszott múmiát otthonra? A nagyi egész biztosan nem örülne neki.

Salima Ikram, az egyetem egyiptológusa arra volt kíváncsi, hogy mi lehet a legősibb és legegyszerűbb technika a mumifikálásra, ennek jegyében helyezett el egy döglött nyulat nátronsó-ágyon a napon, hátha ennyi is elég, és mindenki hazaér ebédre. A nyúl először felpuffadt, megbüdösödött, kilukadt, bogaras lett, aztán ki is pukkadt, meg a feje is leszakadt. Nem csinos, nem is kéne otthonra, még jó, hogy Ikram nem rögtön a nagyival kezdte, ugye. A kísérletet végül egészségügyi kockázatokra hivatkozva lefújták.

Kutya és majom. Illetve majom és kutya.

Annyi baj legyen, annak idején Thor Heyerdahlnak sem sikerült a RA-I papíruszhajóval eljutni Marokkóból a Karib-tengerre, ezért is építette meg a második változatot, ennek megfelelően Ikramék is tovább próbálkoztak a mumifikálással. A következőkben kevésbé puritán módon láttak hozzá a dologhoz, többek között megpróbálkoztak az áldozat kivéreztetésével, az első robbanós esetből tanulva a kibelezéssel, és klasszikus módon a felolvasztott gyantába tekeréssel is. A kísérletek során a nyuszikon kívül próbálkoztak kacsákkal (meg is érdemlik) és halakkal is, ezek közül a legszebben egy harcsa sikerült, amely annyira csinos lett, hogy

annak ellenére, hogy a kis bajszai letörtek, még mindig elég vonzó és halszerű volt ahhoz, hogy egy ragadozómadár magával vigye.

Remélem, azóta is boldogan élnek, egyébként nem is csodálom, hogy az illető nem a dugóhúzófaszú kacsát választotta, bár egy nekrofil madarat ez valószínűleg inkább vonzana, mint taszítana. Ikramék kutatása egyébként azért is jelentős, mert az egyiptomiak az emberek mellett állatokat is gyakran mumifikáltak, és miközben a régészek többségét élénken foglalkoztatta az emberek mumifikálásának folyamata, az állatokat le se szarták – pedig ezek esetében gyakran még az alkalmazott technikák is eltértek a humán tartósítástól. Valószínűleg azok, akik valamiért jó ötletnek tartották kitömni a kibelezett nyuszi belsejét nátronsóval, megsúgták a tippet az emberben utazóknak is, vagy valami ilyesmi, mindenesetre több olyan eljárás, ami bejött az állatoknál, a fáraóknak is elég jó volt. Különösen izgalmasnak hangzik az a módszer, amikor valami maró anyagot fecskendeztek a delikvens ánuszába, hogy feloldja a belsőségeket. Volt, amikor az alkotóknak a kreativitásukra kellett hagyatkozniuk, nem mintha nem lenne elég kreatív valakit feloldani a segglukán keresztül (arról nem is beszélve, hogy ha ezt mondjuk egy fáraón is kipróbálták, az illető hogy gondolhatott rövid élete további pillanataiban ugyanúgy az Istenre), megesett például, hogy egy kutyát több alkatrészből legóztak össze, de teret kaptak a lusta balzsamozók is, ők élő madarakat mártottak egy kátrányos-gyantás keverékbe, ettől egyből meg is haltak, és tartósak is maradtak. Ne próbáljátok ki otthon!

Kicsit beteg a cicád

Az előszeretettel mumifikált fajok között találtak majmot, gazellát, krokodilt, bikát (oké, ez melós lehetett), kígyót meg minden egyebet is, de úgy tűnik, hogy már az ősi egyiptomiak is megtalálták a legegyszerűbben és leggazdaságosabban tartósítható állatot: volt, aki szkarabeuszokra állt rá, még szépen be is göngyölte őket, na, ezzel akár otthon is próbálkozhattok a maihoz hasonló hideg téli estéken.

(Atlas Obscura)

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!