Káprázatos fények az égen – aurorák északon és délen

Lassan végéhez közeledik az év és ahogy az ilyenkor decemberben megszokott, sorra jönnek ki a válogatások és összefoglalók a legfontosabb történésekről, különböző megmérettetésekről.

2020 nem szűkölködött szokatlan eseményekben, de hogy mennyire letarolta a közgondolkozást a modern idők legnagyobb járványa, semmi nem mutatja jobban, mint hogy a google kontinenseken átívelő keresőszó elemzéséből is az derült ki, hogy a top 10-be jóformán semmi más nem jutott csak a pandémia körüli izgalmak, például hogyan lehetett budipapírt szerezni az ínséges időkben, miből lehetett maszkot készíteni házilag és a különc délieknél fel tudott kapaszkodni a tízes listára a kérdés, hogy hogyan lehetne elmenekülni Ausztráliából. Nem lehetett.

Amikor már szinte a csapból is csak ez folyik, üdítő kicsit kikapcsolni és szétnézni a nagyvilágban, hogy mi lett volna ha ez az egész nincs és az év csak ugyanannyira lett volna érdekesen unalmas, mint a megelőző évtized.

Húszhúsz december elején váratlanul intenzív tevékenységével örvendeztette meg a Nap az égi jelenségek rajongóit, jelen poszt írása előtt egy nappal adtak ki figyelmeztetést az Egyesült Államokban, hogy a napviharoknak köszönhetően itt-ott kimaradások lehetnek egyes elektromos szolgáltatásokban, ezért cserébe viszont több olyan térségben is megfigyelhető lesz az északi fény, ahol amúgy nem igazán mutatkozna.

Soha jobb alkalom nem kínálkozhatna arra, mintsemhogy egyúttal beszámolhassunk a Northern Lights Photographer of the Year fotópályázatról, amit a Capture the Atlas blog hirdetett meg és Dan Zafra szerkesztő a szélesebb közönség elé is tárt. Tizennyolc ország huszonöt tájfotósa küldött be pályaműveket, ahol nem csak azt díjazzák, hogy mit sikerült megörökíteni, azaz hogyan mutat a fények háttere előtt a táj, hanem azt is, hogy milyen történet tartozik hozzá, hogyan jutott a fotós éppen oda és főleg miért. Ezekkel szeretnék inspirálni hasonló felfedezőutakra az aurorák szerelmeseit.

Csak a példa kedvéért Szergej Koroljev a Kola félszigeten készített egy felvételt, Heavenly Dance munkacímen, ahol nem csupán a zöldes tündöklést sikerült megörökítenie, hanem azt is, ahogy a fagyos Barents-tenger felett lebegő köd és a nedves kövek hogyan derengenek a delejes fényben.

A Föld másik féltekéjén Ben Maze kapta lencsevégre Tasmánia legdélebbi szegletében a déli fényt, vadászzsákmányán (The Hunt’s Reward) a színek talán nem is evilágiak, hasonlóan igéző szivárványt sem mindennap lehet látni háttérben a Tejút csillagmiriádjának káprázatos sávjával.

Az aurora tehát északon és délen is egyaránt legszebb pompájában mutatta meg magát minden nyűgünk és bajunk ellenére, így nincs is más dolgunk, mint elmerengeni a csodás természet szépségeiről és terveket szövögetni, hogy a következő évben hogyan kaphatnánk lencsevégre a közeli Izland vagy Lappföld egén az arra kóborló töltött részecskék mennybéli táncát.

Beszéljenek tehát ismét a képek!

Agnieszka Mrowka Izland Jökulsárlón területén a nyugodt vízfelszínen tükröződő fényeket fotózott Convergence címen

Még mindig Izland, Filip Hrebedna örökítette meg az Észak kapuját (Gate to North) egy kemény nap méltó befejezéseként

Ugyancsak Izlandon John Weatherby egy tökéletes tárgyat örökített meg mesteri háttérválasztással, mert mégis mi mutathatna jobban a Sólheimasandur repülőgéproncsnál a túlvilági fényárban

Képes kalandozásunk Lappföldön folytatódik, Risto Leskinen egy lámpással a kezében hazatérő alakot ábrázol a hófödte fák között, háttérben az összetéveszthetetlen zöldes ragyogással

Norvégia sem maradhatott ki a jóból, Roskolina Hilevich sárkánytojásokat látott kikelni a Lofoten-szigeteknél

Stefano Pellegrini is Izlandot találta méltónak egy égi kompozícióra, a Hafragilsfoss vízesést négy perces expozícióval örökíítette meg

Végül, de nem utolsósorban egy aurora kitörés (Aurora eruption), Tor-Ivar Naess Norvégia Lyngen hegységében kapta lencsevégre februárban az ionizált égiparádét.

A címlapon az antarktiszi IceCube neutrino obszervatórium látható egy déli sarki napvihar részecskezuhatagának kellős közepén Benjamin Eberhard jóvoltából.