Kell: Viktoriánus bajuszvédő
Bárki, akinek van bajusza, avagy viktoriánus brit úriember – esetleg mindkettő – manapság is jó hasznát venné a bajuszmegóvó csészének, csak ilyet mostanában nemigen gyártanak.
A viktoriánus időkben az emberek még komolyan vették a bajuszukat, pomádézták, formázták, merevítették, ez valami nagyon angol dolog volt, csaknem annyira, mint egy csésze finom tea – igen ám, de hiába szobrászkodsz a szőröddel, ha aztán belelógatod a forró vízbe, és tönkreteszed az egészet. Azt is el tudom képzelni, hogy milyen íze lett tőle a teának.
Ezt elégelte meg az 1870-es években Harvey Adams: az általa gyártott csészékben volt egy kis kerámiafül, ami átengedte az illető szájába a teát, de visszafogta, mielőtt tönkretenné a szépen formált bajuszt. A terméknek óriási sikere lett, először Nagy-Britanniában, majd egész Európában hódított. Gyártott pintes bögréket, ezeket elsősorban az arcszőrzetükre igényes parasztoknak szánta, de nyugodtan lehetett belőlük sörözni is, a finomabb kidolgozású darabok pedig gyakran névre szólóak voltak, gondolom, normális ember nem mutatkozhat a klubban valami jöttment csészéjével. Ehhez kapcsolódik egy korabeli újsághír is: egy bajuszőrös bögre tolvaját keresték azért, mert ott hagyta a csészealjat, a fontos kiegészítőt a Little Dust Pan nevű szórakozóhelyen vehette át. Arról nincs hír, hogy jelentkezett-e az elkövető.
Meggyőződésem, hogy csak idő kérdése, míg egy élelmes keramikus hozzá nem lát a bajuszvédős bögrék gyártásának, addig is viszont van egy jó hírem: az Amazonon húsz dollárért hozzájuthatunk egy mobil verzióhoz, így addig is biztonságban tudhatjuk a szőrünket.
