Kulturált majmok

Nemrég láttam egy természetfilmet, ami a csimpánzokról szólt. Megragadott benne, hogy közeli rokonaink is milyen komoly eszközhasználatra képesek. Saját – generációról generációra átadott – kultúrájuk van. Erről fogok most írni.

Mielőtt bármibe is belemegyünk, először a kultúra fogalmát kell definiálnunk. Úgy tartják, a kultúra egy olyan valami, amit átadsz az utódodnak, legyen az eszközhasználat, viselkedésmód, vagy bármi más. Eddig azt hittük, a tudatos eszközhasználat is ennek alapvető része.

Nos ez utóbbi tézis megdőlt. Amikor felfedezték, hogy a csimpánzok is használnak eszközt, Dr. Lewis Leakey azt írta Jane Goodall-nak. „Most akkor vagy újra definiáljuk az embert és az eszközhasználatot, avagy elfogadjuk, hogy a csimpánzok is emberek.”
Ugyanakkor egyértelműen bebizonyosodott, hogy egymástól pár száz kilométerre elszeparált csimpánz populációk más-más választ adnak ugyanarra a kihívásra. Egy kontrollált kísérletsorozatban mindkét populációnál mézet rejtettek el egy üreges fatörzsben. A nyugati csapat amint felfedezte a mézet, és rájött, hogy ujjal benyúlva nem érik el, faágakat kezdett használni, kikanalazva a mézet. A keleti csapat ezzel szemben leveket fogott össze, és gyakorlatilag „kiszivacsolta” a mézet ez üregből. Két féle megoldás, két féle eszközhasználat, két féle kultúra. Pont ahogy egyes emberek késsel és villával esznek, mások evőpálcikákkal, és sokan a puszta kezükkel. Többféle megoldás, többféle eszközhasználat, többféle kultúra.

Na jó – mondták a bölcsészek -, akkor legyen a határ az eszközhasználat továbbfejlesztése. Mint például az autónál, vagy telefonnál – generációról-generációra egyre tökéletesedve. Olyat már tényleg csak mi emberek tudunk!

Erre jött a természettudósok válasza, hogy a csimpánzok bizony képesek erre is. A legnagyobb különbség, hogy mi emberek a beszéd, a nyelv miatt őrületes nagy előnyt élvezünk. Sokkal több tapasztalat, tudás adható át és jóval rövidebb idő alatt elsajátítható. Bár a csimpánzoknak is van valamiféle primitív nyelvük, ami pár elemből áll és kiáltások, sikolyok alkotják, de ezzel sok információ nem adható át. Pusztán a jelenben való kommunikációra alkalmas. De kezdetnek azért nem rossz. Az biztos, hogy értik egymást, sőt értik a természet egyéb hangjait, jeleit is. Például simán különbséget tesznek a kolobusz majmok sas-riasztása és csimpánz-riadója között. Ezt a majmot ugyanis a csimpánzok előszeretettel vadásszák, vagyis fontos számukra, hogy értsék a préda nyelvét is.

Azt is megfigyelték egyes csimpánz csoportoknál, hogy ha új (másik) vezetőt kap egy csoport, akkor megváltozik az egész csapat viselkedése és módosulnak cselekedeteik is. Vagyis az új vezető stílusa befolyásolja a csoportot. Az egyik új vezető hatására– ahogy tapasztalták – például csapatban kezdtek gondolkodni és vadászni, amit korábban nem tettek. Ez is egyfajta kultúra meglétét igazolja.

Mint ahogy a tanulás, pontosabban a tudatos tanítás, okítás is a kultúra része. Kérdés, vajon a csimpánzok mennyire tanítják tudatosan utódaikat, csapattársaikat? A megfigyelés most folyik a dzsungelben arról, hogy vajon képesek-e egy új dolgot kitalálni és azt továbbadni másoknak a csoporton belül. Az előzetes elvárások szerin képesek lesznek rá…

Vagyis az van, hogy most vagy valóban újrafogalmazzuk a „kultúra” fogalmát, vagy elfogadjuk, hogy főemlős rokonaink sokkal közelebb vannak hozzánk, mint gondolnánk. És sokkal kulturáltabbak, mint vártuk volna.

Egy kulturált csimpánz nem nyúl a mézbe kézzel! Főleg, ha nem éri el. ;D