Kurva szar autók – Ford Mondeo V6

Bár egy kicsit double tapnek tűnik, mégse mehetünk el szó nélkül a 2001-től gyártott Ford Mondeo V6 mellett. Tekintsétek ezt a cikket a fordgyűlölet margójára írt posztnak.

A Mondeómat nehéz volt megszeretni. Egy elég rút baleset után vettem használtan ideiglenes autóként, ami nem volt egy szerencsés választás. Azaz bizonyos szempontból az volt: a keretből erre futotta és mi ideálisabb van a fővárosban, mint egy autó, amiben két és fél literes benzines erőforrás van.

Annak ellenére, hogy ez hihetetlen tartalékokat feltételez, valójában nem lépett olyan nagyot, mint az ember elvárná. Mivel Hondáról váltottam, nem tűnt fel a nagyon lassan, de annál egyenletesebben és selymesebben felépülő húzás, illetve a csendes járás, de ez mindenképpen a típus legnagyobb előnye. Látszott, hogy a Ford kitalálta megint, hogy kell valami erős a kocsijába, de a kétliteres meg az egynyolcas turbósítása akkoriban még nem volt nagy divat. Nagy meglepetésre a Mazdával való együttműködés (fejlesztési szipolyozás) idején sikerült ezt is kifejleszteni.

Aztán persze a Duratecet ráhúzták a Ford Zeta és a Ford Sigma motorokra is, de ettől még a Duratec V6, azaz a Mondeo V6 egy kurvajó, alumínium alapú DOHC motor volt, hatvan fokos szöggel, amit 1993-tól szereltek a Mondeokba, főként a csúcsmodellekbe. Az elsődleges tervező a Porsche volt, aki a műszaki alapjait csinálta, miután eladta a Fordnak a dizájnt, aztán a Cosworth hangolta a hengerfejeket. A Jaguar AJ-V6 motor nagyon hasonló, de annak változó szelepvezérlése volt.

Az ST220 lett a legpengébb változat, abba a háromliteresre feltolt hathengerest tették, ami a szegény megboldogult Accord Type-R és a Mazda MPS mellett az egyik legpengébb power szedánná tette. A Top Gearesek leszopták magukat tőle és aggatták rá a “mindenképp vedd meg” badgeket.

Én ennek a felvizezett, emberbarát futóművel szerelt változatát vettem meg, ami még mindig annyira volt csak emberbarát, hogy ugyan nem sírva szálltam ki a régi Thököly úton keresztülhajtva, de legalább mehettem centrírozni és szilenteket cserélni. Mert ugyan a kanyart úgy fogta, hogy sírni lehetett közben, de gyakorlatilag ha kátyú közelébe került már attól elkúródott.

A váltó volt a másik csúcspontja az autónak. A kapcsolási érzet nagyon sokáig az egyik legfontosabb fórumhuszár-faktor volt autóvásárláskor, miután a Golf I-em nyugdíjba ment, gyakorlatilag csak olyan autókat vettem, amik híresek voltak a jó váltóikról: Civic, Accord és a Mondeo. A felszereltség mellett az akkori kőkemény erős pontja volt az autónak és mindenképp megsüvegelendő.

Viszont itt véget ért a dicshimnusz. A gazdag felszereltségnek és a típushibáknak a garmadája zúdult a nyakamba, gyakorlatilag nonstop. Berohadt központi zár miatt nyithatatlan csomagtartó nyaralás közepén, benne a cuccokkal. Állandó elektronikai gondok az ablakemelővel: a legextrémebb a randomra lehúzódó ablakok voltak autópályázás közben, az esőben. Egyszer úgy beszart, hogy szakadó hóban kabrióztam végig a budafokról a tizenháromba és a takony ráfagyott a szakállamra. A zár sose működött: végig kellett járni az ajtókat, pont mint a zsigulis időkben, hogy tutira nem maradt-e kinyílva valami. Mondjuk egyszer a kilincs baszódott el, az vicces volt: egy színház után kellett beszállnom öltönyben az anyósülésről.

Az összes gomb elkezdett kopni, minden műanyag kallantyú egyszer-kétszer letörött. Egyszer úgy maradt a kezemben a kesztyűtartó nyitógombja egy kattanás kíséretében, hogy benn maradt a forgalmi, ezért csak rúgdosás és feszegetés árán tudtam kivenni. Az ülésfűtés tudott vidám dolgokat csinálni, néha csak úgy felforralta a seggemet, tekintet nélkül az évszakra. Az ülésmagasság állítás gombja beszorult, ezért a kakasülőről vittem görnyesztett nyakkal a szerelőmhöz, hogy tegyen bele egy húsz forintos billencset az elektronikai boltból inkább.

Csodaszép bézs szövetülések voltak benne, amiket a tacskóm imádott. A középtámasz hátul elegánsan lenyaklott így alapjáraton, mindenféle alátámasztás nélkül – olyan igénytelen volt, hogy nem nagyon mertem felajánlani senkinek se, hogy használják. A középső konzol gyári volt, de simán lötyögött és valami olyan irgalmatlan ronda, mindentől elütő bőrimitáció volt rajta, hogy zokogni lett volna kedvem. A középkonzol óráját az évek alatt szerintem egyszer sem tudta senki leolvasni, annyira érhetetlenül szarul van megoldva. A tetőablak állandóan elbaszódott, valamilyen állása sose működött rendesen.

A CD váltóban konkrétan két olyan CD-m ragadt be (az egyik a Sixpence None The Richer volt, a másik haverom Rémemberje), amit már ki se akartam szedni, annyira elegem volt az egészből. Jól szólt ugyan, de még a bontóban is azt mondták, hogy tegyek le arról, hogy a gyári alkatrészekkel pótoljam, mert úgyis mind kurva szarok. A szélvédőfűtéstől káprázott az ember szeme esőben, plusz csíkokban megadta magát, amitől ilyen börtönélmény-szerűen csíkosan telt minden párás nap. A xenon trafói állandó hibaforrások voltak, lényegében nem volt év, hogy ne lett volna valami szopó velük.

De a futómű, az állandóan átrohadó kipufogó, a szétbaszódó gyári tömítések mentén szivárgó olaj, a darabjaira hulló belső tér és a selejtes hifi sem tette be nálam annyira a kaput, mint az üzemanyagrendszer.

Mert az bazdmeg. Nos a benzinpumpa a Mondeok egyik igazi szar része. De a Fordnál éles ésszel rájöttek, hogy egy ekkora motorba több nafta dukál és azt a kis nyomású pumpa, amit az 1.8-hoz adnak nem lesz jó, ezért raktak bele egy nagyobbat. Na de a nagyobb nyomású fizikailag is nagyobb volt, viszont az ülés alatti nyílást változatlanul hagyták. Az eredmény?

Az üzemanyagpumpát csak a futómű megbontásával tudtad szerelni és cserélni, vagy ki kellett vágni a borítólemezt. Persze nálam valami ismeretlen, kóboráram jellegű hiba folytán kétszer ment tönkre egymás után a szivattyú: először a rendszerbe a tankból bekerült fémhulladékra gyanakodtunk, aztán a típuskód alapján azonos, mégis szar alkatrészre, aztán az üzemanyagcsövekre. Ehhez nyilván sokszor le kellett szerelni a kocsi mindenét, és minden egyes alkalommal újra kellett próbálkozni. A tetejébe a “rossz” szivattyú áram alá helyezve működött is, csak valahogy nem produkált elegendő nyomást az autó működéséhez. Négyszer, vagy ötször hagyott ott, általában éjszaka. Egyszer egy túlóra után Budaörsön, ott állt egy hetet legalább, annyira ideges voltam rá.

Amikor eladtam, rámokádott minden epét, ami még volt benne. A gyújtókábelek annak ellenére mentek tönkre, hogy párezer kilométerrel korábban cseréltem őket, elengedett minden létező tömítés nagyjából egyszerre és a zárak is elkezdték eljátszani a mókájukat. Természetesen a generátor is beadta az unalmast, mindezt két hét leforgása alatt. A mosóból konkrétan úgy hoztam el próbakörre mutatni az autót, hogy be kellett tolni, mert nem töltötte az akksit.

Ne vegyetek Mondeot. Tényleg kurva szar.