Matiné
Nem tudom, hogy vagytok a Pokémonnal, nekem inkább rémálmaimban sem kellene előkerülnie, nem hogy Halloweenkor.
Ez lehetne akár egy hosszú történet is, de azért rövidre fogom.
Joshua Dunlop úgy gondolta, hogy az eredetileg két dimenziós rajzfilm szereplőit átrajzolja 3D-be, aztán egész jól sikerült.
Azonnal lépjünk egy lépést hátra és nézzük csak meg, miért is lett ismét annyira népszerű az amúgy már majdnem lerágott csont rajzfilm széria?
GasztroPony remekül megírta, nála hitelesebben nem is nagyon tudnánk visszaadni a miérteket és a hogyanokat. Mászkálós játékká alakították, ezért nagy gratula.
Persze a japánok nem szarral gurigáztak, templomokba, zsinagógákba, temetőkbe, de haláltáborokba is sikerült kedves szörnyeleteket odarajzolni, aztán a rosszallók szóltak, hogy azt talán már nem kéne. Úgyhogy kerítéseket húztak, nem lehetett többé krematóriumban ritka Pokémont piros-fehér labdába zárni, viszont a Pokódex egyre csak bővült, még ma is sokan vadászgatnak, de a csoportos elfoglaltság a Ligetben már valahol a régmúlté.
De ne maradjunk betevő nélkül, ha már valaki törődik ennyire egy marginális, alig tízmilliókat érdeklő platform utóéletével, itt van akkor Mew és a legendás Mewtwo.
Azt is tudni kell, hogy bernard simán beleébredt egy Bulbasaur epizódba, aztán csak lesett, hogy ezmegmi?
De beszéljenek ismét a képek!
A végére hagytam, ő a leggecibb és legbénább, tehát egyértelműen a kedvencem.
Főcímdal nélkül mai matinénk sem zárulhat.
